Na, éppen olyan vagy, mint az anyád!

Mint minden közmondásnak, ennek is van bizonyos igazságalapja. Kár volna tagadni, külsőleg vagy belső tulajdonságaiban majdnem mindenki hasonlít valamelyest az édesanyjára.

Hajszálra olyan, mint az anyja – ezt a megjegyzést sok nő ismeri már. De mégis, hogyan jöhet létre ilyen fajta hasonlatosság? Minden nő és minden férfi az örökítőanyag kettős készletét hordozza. Az egyik az anyától, a másik pedig az apától származik.

Puszta számolással mintegy nyolcmillió lehetősége van a kromoszómák kombinációjának. Az Ágoston-rendi szerzetes, Gregor Johann Mendel – aki azt állította, hogy a megtermékenyítés során az anyai és az apai örökítőanyag egyformán keveredik – tanai időközben elavultak, az eloszlás ugyanis a valóságban csak ritkán 50-50 százalék.

A tudósok amúgy is sokat vitatkoztak arról, hogy a tulajdonságok mekkora hányada öröklött, és mekkora szerzett. Egy azonban teljesen világos: az anyának van nagyobb hatása.

Minden nőben kiütközik valamiképpen anyja jelleme, kár is volna ezt bárhogy cáfolni. Rendszerint egészen apró dolgok teszik őket egymáshoz annyira hasonlatossá. Néha egy-egy mozdulat,gesztus, vagy ahogy elneveti magát stb., függetlenül attól, hogy vannak esetleg, akik felháborodva utasítják vissza ezt a megállapítást. "Még hogy én pontosan olyan vagyok, mint az anyám? Soha!" – tiltakoznak így gyakran főleg fiatal lányok.

Karin Bell pszichoanalitikus szerint "egyrészt arról is szó van, hogy a lányok mint nők, az anyjuk példáját követik. Másrészt pedig az anyai példaképet igencsak kritikusan szemlélik. Ez helyes magatartás, mivel csak így fejleszthető ki az önálló egyéniség."

Az amerikai Nancy Friday úttörőnek számít az emberi kapcsolatok kutatásában. Az anyák és lányaik közt kialakuló néha kényes egyensúllyal is foglalkozik. "Nagyanyáink, sőt még anyáink is feltehetően sokkal boldogabbak voltak, mint mi – írja Friday. – A korábbi generációk életvitele messzemenően előírásszerűen zajlott le, a gyermek előtt."