Elsüllyedt világok nyomában Budapest alatt
Olykor-olykor felbukkan a téma és hallani a Kőbánya alatt található hatalmas pince-, és bányarendszerről, amely járatok legtöbbje lezárva, üresen, elhagyottan áll és évszázados sötétség járja át. A sötétség leplén a tavaly megrendezett az Underworld Kupa elnevezésű föld alatti bringaverseny engedett be csak némi fényt, hogy aztán a hegyikerekesek távozásával ismét a csend és a nyugalom legyen az úr.
A sikeres verseny természetesen nem maradhatott folytatás nélkül és idén augusztus 13-án a MOFÉM Underworld Kupa keretei között ismét a mountain bike szerelmesei veheti birtokba a föld alatti tárnákat. Ennek apropóján ismét foglalkozunk a kőbányai pincerendszerrel, sőt néhány olyan részletről is szót ejtünk, amit eddig nem is sejtettetek!
A X. kerület alatt elterülő végeláthatatlan középkori pincerendszerbe bejutni kevesek kiváltsága, a terület gondosan el van zárva a kíváncsi tekintetek elől, pedig biztos, hogy sokan alászállnának. Ha a járatrendszer 20-30 km-es alapterületet vesszük alapul, jó sokáig lehetne kódorogni a kihalt járatokban.
A mai Kőbánya alatt található, az őskori Pannon-tenger emlékét őrző építőanyag kitermelésére IV. Béla király adott bányajogot. Az azóta kibányászott több millió köbméternyi könnyen faragható mészkőből épült fel Budapest épületeinek nagy része, többek között a Lánchíd, az Akadémia vagy az Országház épülete, a kövek után pedig üres terek maradtak a föld alatt: egy több mint húsz kilométer hosszú, változó belmagasságú és szélességű tárnákból álló pincerendszer.
A 19. századtól, a bányászat felhagyásával párhuzamosan ezt a szinte feltérképezhetetlen földalatti világot számos módon próbálták hasznosítani.
Az új fénykor arra az időszakra tehető, amikor a felszínen, az alakuló kőbányai városközponttól pár méterre felépült a Dreher-sörgyár. Bár az 1800-as évek közepén már érleltek sört a pincékben, a lehetőséget a gyár zseniális alapítója, Dreher Antal kamatoztatta igazán, és a komló csíráztatására használva a tárókat megalapozta cégének legfőbb jövedelmi forrását. De folyt itt pezsgőgyártás, sőt, a második világháború alatt a 282 táró egy részében Messerschmitt-repülőgépeket szereltek össze – amíg a szövetségesek fel nem fedezték azt.
A csaknem húsz hektáros területet a rendszerváltás után a kerület nem hagyta szétaprózódni: ma nagyobb része, 14,7 hektár önkormányzati tulajdon. A terület még ma is számos titkot tartogat, rendszeresen bukkannak még fel nem tárt pincejáratokra; legutóbb a nyolcszög alaprajzú szeszfőzde alatt találtak hatalmas, kicsempézett termeket, amelyek nem szerepeltek egyetlen térképen sem.
Hozzászólás zárolva.