Tracie és Joshua tragédiája- PCOS szindróma
Maga a PCOS szindróma rengeteg nőt érint, ugyanis a probléma gyökere egy olyan hormonrendszeri betegség, amely világszerte a becslések alapján mintegy 5-10 millió nőt érint, és a női meddőség hátterében is igen gyakran szerepel.
Tracie Wrightnál 15 éves korában policisztás petefészek szindrómát diagnosztizáltak. Az orvosok már akkor felkészítették rá, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is természetes úton teherbe eshet, ő azonban mégis bízott abban, hogy megtörténik a csoda.
Tracie és párja, Paul 1993 őszén házasodtak össze és azonnal szerettek volna kisbabát. Hét éven át próbálkoztak természetes úton, de az asszony azonban nem esett teherbe. 2000-ben úgy döntöttek, megpróbálkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel. A petefészek működését stimuláló gyógyszerekre azonban a nő szervezete rendkívül rosszul reagált. Az orvosok figyelmeztették, hogy az életét kockáztatja, ha folytatja a kezelést.
A házaspár ezek után többé nem próbálkozott mesterséges eszközökkel, valahol talán már fel is adták. Ám 2006-ban Tracie egy nap rosszul lett a munkahelyén, a vizsgálatok pedig kiderítették: gyermeket vár. Csakhogy a 11. héten elvesztette a magzatot. „Borzalmas volt, összetört a szívem. Már azt hittem, eljött az idő, végre gyermeket szülhetek. Millióhoz egy volt az esélyem, hogy anya lehetek, és ez is elveszett” – mondta az asszony a Daily Mailnek.
Így viszont már egyértelmű volt, hogy képes teherbe esni, ami öt újabb év után megismétlődött. A 20. heti ultrahangon még minden rendben volt, s kiderült az is, hogy kisfiút vár. Négy héttel később jött az újabb rossz hír: az asszonynál veseelégtelenséget diagnosztizáltak. Joshua végül a 27. héten, mindössze 90 dekás súllyal világra jött. „Feküdtem az intenzív osztályon és képeket hoztak róla. Emlékszem, annyira büszke voltam! Az orvosok azt mondták, nagyon jók a túlélési esélyei.”
A kisfiú 32 napos korában azonban hirtelen válságos állapotba került, az orvosok szerint egy ritka bélbetegség támadta meg. „Minden olyan gyorsan történt. Hat órán keresztül keményen harcolt, aztán a karjaimban örökre elaludt. 17 évet vártunk a fiunkra, és ennyire hamar elveszítettük. Bár csak 32 napig lehettem anya, sohasem felejtem el Joshuát. Minden egyes pillanat becses a számomra, amit vele tölthettem.”
Hozzászólás zárolva.