Hatalmas ütemben növekszik az öngyilkosságok száma…
Megdöbbentő eredményre jutottak a Cambridge-i Egyetem szociológusai: hatalmas ütemben növekszik Európa-szerte az öngyilkosságok száma, amit ők a gazdasági-pénzügyi krízis számlájára írnak. A depresszió és szorongás ellen muszáj tudatosan védekezni, és ha kell, segítséget kérni szakemberektől.
A Cambridge-i Egyetem szociológiaprofesszora, David Stuckler irányítja azokat a nemzetközi kutatásokat, amelyek arra hívják fel a világ figyelmét, hogy a gazdasági válság nyomán egyre több európai átlagember, különösen sok kisvállalkozó sorsa – gyorsuló ütemben – tragikus irányba tart. A professzor az Alapblog.hu-nak adott interjújában rámutatott: az áldozatok, mindenekelőtt az öngyilkosok száma félelmetesen növekszik, ahogy lassan, de biztosan mállanak szét a korábbi jólét fundamentumai. A végső, az öngyilkossági szándékot előidézni képes kilátástalanság ott jelentkezik a legjellemzőbben, ahol az állam folyamatosan leépíti a szociális juttatásokat, és eközben újabb és újabb adókkal kívánja sarcolni a lassan fizetésképtelenné váló polgárokat.
Veszélyeztetett férfiak
2003 és 2007 között egész Európában csökkenő tendenciát mutattak az öngyilkossági adatok, a válság kirobbanása óta viszont egyes államokban – Görögországban, Olaszországban, Írországban, valamint a legsúlyosabb megszorításokat végrehajtó balti államokban – szinte már járványszerűen terjed. Kelet-Európa is hagyományosan az élen jár a szomorú statisztikákban. A kormányok pedig egyáltalán nem foglalkoznak a válság emberi tragédiáinak kezelésével és azok megelőzésével, kizárólag a pénzügyi kilábalással.
A legsúlyosabb emberi tragédiák a korábban gazdasági prosperitást élvező, a prosperitásukat főként a sokáig nagyon versenyképes családi és középvállalkozásainak köszönő régiókban mutatkoznak meg – válaszolta az Alapblog kérdésére David Stuckler, aki a kutatás alapján úgy látja: az öngyilkossághoz vezető érzetet az hozza létre az egyébként életerős ember lelkében, hogy megfogható közelségből kivétel nélkül eltűnik minden kapaszkodó. Sehol valamiféle utolsó menedék, amely – következzék be bármi is a gazdaságban – fedelet ad a maga és családja számára addig, amíg a válság el nem múlik. Nem lát már ilyet, mert valóban nincs is.
A keresőképes férfiak lelki szenvedése mélyebbnek bizonyul, mint a nőké. Leginkább az építőiparban és a többi válságágazatban ténykedő kis- és középvállalkozó, negyvenes éveikhez közel járó férfiak „veszélyeztetettek”, közülük is az egyedül élők.
Hazánk e téren mindig is az európai élbolyba tartozott, de a válság előtt folyamatosan javult a statisztika. A nyolcvanas évek elején még évente négyezer fölött volt az öngyilkosok száma, ez 2300 köré csökkent. A válság kitörése óta viszont újból növekszik, ma átlag évente 2500-an vetnek véget életüknek. A depresszió pedig népbetegség lett hazánkban.
Hozzászólás zárolva.