„Vert az apám, ezért én is verem a gyerekem”

A gyerekkori traumák tehát nem tehetők teljesen felelőssé a családon belüli erőszakos esetekért – legalábbis patkányok esetében biztosan nem. Az EPFL-ben végzett kísérletek alapján az Agykutató Intézet tudósainak sikerült bizonyítaniuk, hogy az agresszív viselkedés kialakulásában tisztán biológiai tényezők is szerepet játszanak. Carmen Sandi és kollegái a családon belüli erőszak kiváltó okaira voltak kíváncsiak.

”Mivel az embereket nem zárhatjuk el a szociális interakciótól, hogy megnézzük, hogyan fejlődik a személyiségük, így patkányok segítségével kellett végeznünk a kísérleteinket” – mondta el a kutató. A kísérletek kezdetén a pubertás körüli hím patkányokat kétféle pszichológiai stressznek tették ki a tudósok: egyrészt olyan helyre zárták őket, ahol nem tudtak elbújni, másrészt természetes ragadozójuknak, a rókának a szagát fecskendezték a ketrecükbe.

Felnőttként ezek a patkányok sokkal agresszívabbak voltak a velük összezárt nőstény állatokkal, mint azok a patkányok, amelyeket nem ért stresszhatás a pubertás alatt. A legérdekesebb dolog azonban csak ezután következik: ”A stresszes patkányok hím utódai ugyanolyan agresszívak voltak a nőstényekkel, mint az apjuk, még akkor is, ha a szülést megelőzően elválasztottuk őket, vagyis minden szociális befolyást kiiktattunk” – nyilatkozta Sandi. Ez bizonyítja, hogy bizonyos viselkedésformákat nem utánzás útján tanultak az állatok, hanem biológiailag örökölték őket.

A stresszes hímekkel együtt élt nőstények jelentős viselkedésbeli, hormonális és neurológiai változáson mentek keresztül. A tudósok a második generációs agresszív hímekkel együtt élt nőstényeknél pontosan ugyanilyen változásokat észleltek. Ez tehát bizonyítja, hogy az erőszakos viselkedés olyan hosszú távú károkat okozott, amelyek nem tisztán pszichológiai eredetűek.

Az okok egyelőre nem tisztázottak: az agresszivitás öröklődése lehet epigenetikus (bizonyos gének öröklött változása miatt), de kiválthatja az anyákban végbement fiziológiai változás is, hiszen a nőstények a vemhességük alatt is az agresszor hím mellett éltek.

”Persze ezek a kutatási eredmények nem vonatkoztathatók egy az egyben emberekre is, de rengeteg hasonlóság mutatkozik a humán kutatásokban is. Láthatjuk, hogy a családon belüli agresszió nem kizárólag pszichológiai és szociális eredetű, hanem jelentős biológiai tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában” – magyarázta Sandi. ”Reméljük, hogy a tudás birtokában olyan kezelési módszereket fejlesztenünk, amelyekkel kiiktathatjuk ezeket a biológiai tényezőket.”