Lányos apa vagy?
Apáknak és lányuknak sokszor piszkosul nehéz együtt élni, és ahogy mindenki öregszik, úgy változik a viszony. Van, amikor a lánynak példakép az apja, van, amikor a pokolba kívánja, főleg, amikor szerelmi ügyeibe próbál beleszólni.
Számos honlapot találunk az interneten, ami a lányok és apák kapcsolatát igyekszik terelgetni. Tanácsokat ad és próbálja a maga módján megváltani a szülő-gyermek viszonylatban a világot.
Az apa–lány kapcsolat sok családban viharos. Ha saját példámból indulok ki, belátom, nem könnyű apaként terelgetni egy lány életét, jobb belátásra bírni, kamaszként felnyitni a szemét .
Érdekes a helyzet, hiszen a sztereotipikus gondolkodás szerint az apák inkább kisfiút szeretnének, akivel focizhatnak, később pedig elmehetnek meccset nézni, sörözni, megbeszélni az élet komoly dolgait, és aki netán továbbviszi a szakmájukat.
Ezzel szemben egy lány teljesen más világ. Nővé érését nehéz az apának feldolgozni, nehéz elfogadni, hogy felnő, és más férfipéldaképek után kajtat, kamasszá érésekor pedig sok esetben egyszerűen megszakad a kommunikáció. Ha ezt egy apának nem sikerül elfogadnia, az a lány későbbi életének rovására is mehet. Az apa megnyilvánulásai később visszaüthetnek lánya nőiségről alakított képében, párkapcsolataiban.
Van néhány jó tanács tehát, amiket jó megfontolnia és betartania a lányos apáknak!
1. Hallgassunk a lányunkra! Arra kell fókuszálni, ami igazán fontos: a lányunk gondolataira, félelmeire, álmaira, ahelyett, hogy a külsejére koncentrálnánk. Azt kell megérteni, ő hogyan látja saját magát. Ha a lányunkat a maga valójában ítéljük meg, helyesebb, ha magabiztosságot adnunk neki. Nem biztos, hogy az esik neki a legjobban, ha szekáljuk: én például falra másztam kamaszkoromban azoktól a csípős megjegyzésektől, amiket, mondjuk, nem túl hatalmas mellméretemmel és a feleslegesen viselt melltartómmal kapcsolatban kaptam…
2. Támogassuk erős oldalait! Segítsük felismerni és átlépni a buktatókat! Fejlesszük erősségeit, segítsük abban, hogy céljait elérje. Ha az apa átnéz a lányán, bizonyításra kényszeríti gyermekét az élet minden terén, egyszerűen az önértékelését rontja, maximalizmusra készteti.
3. Tiszteljük egyediségét! Próbáljuk megértetni lányunkkal, hogy szeresse magát és testét is. Meséljük el neki, hogy azért szeretjük, amilyen, és ahogy kinéz, minden gyengeségével együtt.
4. Sportoljunk együtt! Teljesen mindegy, hogy milyen sportról is legyen szó, a lényeg, hogy közösen végezzük lányunkkal! Mutassuk meg neki, hogy lányként is sok mindenre képes a testével, és semmivel sem alávalóbb, mint egy fiúgyermek! Nekem nagy élmény volt, amikor tízévesen édesapám beállított egy légpuskával, készített egy kis lőállást, és délutánonként együtt lőttük a 10-es köröket a táblán…
5. Próbáljuk meg a világot a lányunk számára elfogadhatóbbá varázsolni! Sok veszély leselkedik lányunkra. Persze, hogy féltjük az erőszaktól, agressziótól, pornográfiától, hímsovinizmustól! De a túlzott féltés és óvás azt sugallhatja neki, hogy nem bízunk benne! Ne kergessük el minden udvarlóját féltésből! Érdekesség, hogy a lány édesapjával való kapcsolata is meghatározza azt, milyen személyiségű férfit választ élete párjának!
6. Tanuljunk más apukáktól! Érdemes tapasztalatot cserélni, bátorítani egymást időnként.
Hozzászólás zárolva.