Miért hallgass a szívedre?
Ha kell, kiugrik a helyéről, repes, kalapál, és megdermed, vagy éppen lecsúszik a gatyaszárba. Sok mindent tud életünk motorja. Szívünk minden „szokatlan” dobbanása valami lelki problémát is jelez. Vajon figyelünk rá?
Fura egy szerkezet ez a szív. Életünk motorja, érzelmeink otthona, szeretetünk „kiindulópontja.” De mégsem halljuk meg, amikor halkan jelez, csak amikor már bevadul és betegségeket kreál.
Sokszor megzavarodunk, és nem tudjuk, hogy az eszünkre vagy szívünkre hallgassunk. Azt vallják a lélekbúvárok, hogy azok az emberek, akik mindent a fejükkel akarnak elintézni, könnyen kaphatnak szívbetegséget.
A szív akadozása, kalapálása például azt jelzi, hogy a belső rendben valami ritmuszavar állt be, kisiklott a rendes kerékvágásból. Azért „szórakozik” a szívünk, mert tulajdonosa nem akar többé játszani, mert érzelmileg megöregedett, lemerevedett, és mozdíthatatlanná vált. Csak az értelme vezeti, és nem engedi az érzelmeit szóhoz jutni. A túlzott oksági gondolkodás a közép elvesztését idézi elő, a legősibb „én” tűnhet el, ha a szív nem kényszerít és terel vissza a helyes útra. A túlzott agyműködés így vezethet szívinfarktushoz!
– A szívidegesség a szívünk állapota miatti indokolatlan félelem. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy foglalkozzunk többet vele, szervezzük át az életünket, különben cserben hagy bennünket. A szívneurózisban szenvedő attól fél, hogy a szíve megáll, vagyis „szívtelenné” válik. Túl sokat figyel a szívére, de nem hallgat rá! Így jöhet létre az a szűkület, amit a beteg félelemként él meg.
– Az angina pectoris mellszűkösséget jelent. A szív szűkössége, az érzelmi élet beszűkülése és megkeményedése, – az „ego”, a felettes én uralmát jelenti. A népi bölcsességek ilyenkor keményszívűségről, kőszívűségről beszélnek. Mindkét esetben kevés táplálékot kap a szív érzelmileg és élettanilag is…
A szélsőségesen, ok-okozatban gondolkodó emberek, gyakran tűnnek „rideg szívűnek”, szívtelennek. De annak is lehetnek gyakori szívproblémái, aki másokat manipulál, vagy aki valamilyen veszteségek miatt zárkózik el a többiektől, és „szíve panaszkodik”.
További kockázati tényezők lehetnek még a düh, a harag, stressz, a türelmetlenség, és a félelem.
Hihetetlennek tűnnek a fenti megállapítások…?
Azért csak gondolkodjon el, mikor érzett heves szívdobogást, mikor zakatolt úgy a szíve, hogy az szinte megrémítette? Bizonyára lelki okokat is talál magyarázatként…
Hozzászólás zárolva.