A vérehulló fecskefűről, avagy mire jó ez a gyógynövény?
Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával. Vegyük figyelembe azt is, hogy ha kis mértékben is, de mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát!
A vérehulló fecskefű – ez a közvéleményt megosztó gyógy- és gyomnövény, rögtön két szempontból is „állati” – egyrészt, mint egy állat, képes a vérét hullatni. Ha bárhol (szárát vagy levelét) megtörjük, sajátságos sárga nedvet bocsát ki: „vérzik”. Másrészt, Plinius megfigyelte, hogy a növény gyógyító hatását még az állatok is ismerik. A fecskék állítólag a fű kicsorduló tejnedvével gyógyították meg vak fiókáikat.
Egy másik ókori tudós, a görög Dioscorides feljegyzései szintén e növény hasznairól adnak tanúbizonyságot; szerinte a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat. Akár elhisszük ezeket a történeteket, akár nem: bizonyított tény, hogy a vérehulló fecskefű (latinul: Chelidonium majus) számos bajra használható, rendkívül értékes gyógynövény.
A mákfélék (latinul: Papaveraceae) családjába tartozó fecskefű kedves tölgyfalevélre emlékeztető leveleket és aranysárga kis virágokat nevel. Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előforduló fecskefüvet, vagy ami rosszabb, azt terjesztik, hogy még véletlenül se alkalmazzuk, mert mérgező.
A „fecskefű-lé” egy bonyolult kémiai összetétel eredménye, a benne található alkaloidok száma majdnem harminc! A hatóanyagok között valóban akadnak erős hatású, valamint erősen mérgező vegyületek (pl. szangvinarin és keleritrin). Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek hatása a mennyiségtől függ. Paracelsus szerint: „Minden méreg, és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem.” Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.
Szórhatják bár a rágalmakat erre a „gyomnövényre”, az idő eddig mindig a pártolóinak adott igazat. Mondják a vérehulló fecskefűről, hogy érintése kontakt dermatitiszt (érintkezés útján létrejövő bőrgyulladást) válthat ki, mégis, a népi gyógyászat a kicsorduló sárgás nedvet (mely egyébként a levegőn rendkívül gyorsan narancsos-okkeres színűre változik) szemölcsirtásra* és különböző bőrbajokra, például rosszul gyógyuló sebek, vagy elvakart, elfertőződött bőrsérülések, az impetigo (ótvar), daganatok és tyúkszemek gyógyítására használja évszázadok óta sikerrel.
Hozzászólás zárolva.