A csővázas bútor atyja

Breuer Marcell 1902-ben született Pécsett, és mindössze 23 éves volt, amikor megalkotta azt a bizonyos csővázas széket, amit ma „Wassily”-ként emlegetnek. Az egyik első darabot ugyanis Vaszilij Kandinszkij, a neves festőművész vásárolta meg, ami igen jó reklámot jelentett a fiatal tervező számára. A csővázas bútor – a karfája és ülőfelülete eleinte erős textilből, később bőrből készült – nemcsak modern volt, hanem olyan új elvárásoknak is megfelelt, mint a könnyen tisztíthatóság és a mérsékelt ár.

Breuer a bécsi Művészeti Akadémián tanult, ám fél év múlva Weimarba utazott Walter Gropiushoz, és a Bauhaus tanulója lett, ahol 1925-ben kapott mesterlevelet. Amikor az iskola Dessauba költözött, Breuer az asztalosműhely vezetője lett. Eleinte fából, majd acélcsőből készítette bútorait, amelyek ismertté tették a nevét.

Állítólag a bicikli adta a csőváz ötletét a tervező számára, a könnyű, könnyen hajlítható, mégis erős anyag tetszett meg neki. Ezek a székek egyébként ergonomikusak, kényelmesek és könnyen mozgathatók.

Breuer későbbi bútorain az úgynevezett konzolos megoldást alkalmazta, ez azt jelentette, hogy a szék váza egyetlen hajlított acélcsőből készül, így a terhelés egyenletesen oszlik el. Ezt a statikai megoldást utóbb épületein is alkalmazta. Később alumíniumból és hajlított falemezből is tervezett bútort.

Breuer több épületet is tervezett, és díjakat is kapott. 1934-ben hazaköltözött. Itthon azonban nem ismerték el a diplomáját, és nem vették fel a Mérnöki Kamarába, emiatt csak mások neve alatt tervezhetett. Így 1935-ben Angliába, 1937-ben az Egyesült Államokba ment, ahol a Harvard Egyetem építészeti fakultásának tanára lett. A háború után önálló tervezőirodát nyitott New Yorkban, majd Párizsban.

Breuer Marcellt 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. New Yorkban halt meg, 1981-ben.