Kiakasztanak mások? Hidd el, te is őket!

Tisztánlátás

Először is a legfontosabb, hogy mindenképp legyünk tisztában azzal, hogy van, amikor mi tolerálunk másokat, van, amikor pedig ők minket! Bizony. Hidd el, nemcsak te vagy akkora „szent”, hogy tolerálni vagy képes másokat, hanem ők is képesek nagylelkűen elviselni téged alkalomadtán. Ha már ezt el tudod fogadni magadban, hogy bizony van az, hogy olykor te vagy az, aki kiakasztasz, fárasztasz, ingerelsz másokat, akkor könnyebb lesz a helyzet, amikor a te idegrendszereden játszanak az emberek. Amikor idegesítenek mások, csak gondolj arra, hogy néha bizony te váltasz ki másokból hasonló érzéseket. Szerintem már ez a tudat, ez az őszintébb hozzáállás is enyhíthet valamelyest a feszültségeiden.

Ne ess szélsőségbe!

Két nagyon elkülönülő, szélsőséges hozzáállás létezik. Az egyikben birka módjára mindenkit és mindent tolerálunk, még az olyan helyzeteket is, amiket nem kéne (behódoló hozzáállás). Ilyenkor mások könnyen kihasználhatnak, megalázhatnak, becsaphatnak, vagy ostobasággal fáraszthatnak minket. Ilyen esetben bármilyen birkatürelemmel is rendelkezik valaki, és folyamatosan tolerálja a környezete „csapásait” vagy éppen manipulációit, azért az folyamatos frusztrációt okoz benne. Ez már nem a tolerálás, hanem a birkaság szintje. Minél hamarabb tudatosítani kell magadban, ha így van, és a cselekvések mezejére kell lépni, hiszen addig-addig gyűlnek a sérelmek, míg azok egyszer „robbanni” fognak! Ilyenkor súlyos csapások és „sebesülések” keletkeznek.

A másik szélsőséges viselkedés és hozzáállástípus, amikor  az illető semmit sem képes tolerálni, és amolyan diktátorként próbál uralkodni mindenen és mindenkin (domináns hozzáállás)! Az egész környezetét próbálja folyamatosan dominálni, ilyen-olyan módszerekkel, és bizony a világ körülötte kell hogy forogjon, hozzá kell hogy igazodjon. Ha ilyen hozzáállást tapasztalnál magadban, akkor azért neked is érdemes lehet magadba nézni, hogy miért is van ez.

Mindkét szélsőséges viselkedésben nagyon is meg tudjuk magunknak indokolni és magyarázni, hogy miért is viselkedünk úgy, ahogy. De nem magyarázkodásra, hanem őszinte szembenézésre van szükségünk. Az az érdekes, hogy ezek a szélsőséges hozzáállások, még ha nem is mindig ennyire durván, de jelentkezhetnek akár egy emberen belül is. Bizonyos emberekkel és környezetben így viselkedünk, másikban pedig máshogy. Vajon miért van ez? Ha ezt megfejtjük magunkban, hogy miért változik meg a viselkedésünk bizonyos emberek vagy bizonyos szituációk közelében, akkor már egyre inkább vissza tudunk „vonulni” a szélsőséges viselkedésből egy harmonikusabb, amolyan arany középútra.

A bölcsesség átadhatatlan receptje

Ha már tudatosítottad magadban, hogy te is képes vagy másokat frusztrálni ugyanúgy, ahogy ők téged, és már fel is fedezted, hogy a szituációkban részt vevő egyének (beleértve magadat is) épp melyik szélsőség felé haladnak, akkor jön az, hogy mit is tegyünk! Ez az, amihez mindenkinek magában kell a válaszokat megtalálnia. Persze tekinthetünk nagy példaképek útmutatására, például Gandhi hogyan tolerálta és győzte le az angolok elnyomását az erőszakmentes mozgalmával (úgy, hogy közben mégsem tolerálta az igazságtalanságot!), esetleg Jézus milyen alázatos hozzáállásról tanúskodott, ahogy a környezete tudatlanságát és kegyetlenségét tolerálta, vagy Krishna is milyen tanácsokat adott Arjunának, amit a Bhagavad Gítában olvashatsz, szóval sok-sok példa van, de mit is kezdjünk mi? Néha az a helyes, ha megszólalunk. Néha az a helyes, ha csendben maradunk. Néha az a helyes, ha megmozdulunk, és megteszünk valamit. Néha többet segítünk ha „mozdulatlanok” maradunk. Szóval nem könnyű. A bölcsességünkre, a belátásunkra és a helyes megkülönböztető képességünkre van bízva, hogy kivel és hogyan cselekszünk. Ezt egyénileg kell tudnia mindenkinek magában felébresztenie. Nem könnyű ez sokszor, tudom, azonban van, ami segít!

A független tanácsadás sikere

Amikor nem veled történik nehezen megoldható helyzet, hanem mondjuk a barátnőddel, kollégáddal, rokonsággal, szomszédsággal, akkor ugye milyen könnyű tisztán látni?! Szinte ordít a helyzet a megoldásért, amit te tisztán látsz! Bizony, neki ezt és ezt kéne lépnie. Neki ezt meg kéne mondania a másiknak. Őneki jót tenne ha… Számára nagy segítség lenne, ha meg tudná lépni… Neki vissza kéne vennie picit és a többi, és a többi…  Másoknak tisztán látjuk a megoldását az életükben, a magunkéban vajon miért nem?

Azért mert érzelmileg bele vagyunk bonyolódva az adott szituációba! A helyzetben részt vevő emberek felé vagy már a szituációtól is különböző emlékek, ingerek, érzelmek indulnak el bennünk, amik nem engedik, hogy tisztán lássunk és bölcsen cselekedjünk. Tehát, ha szeretnénk javítani a saját életünk nehézségein, meg kell próbálnunk annyira objektíven és függetlenül, amolyan „külső szemlélőként” tekinteni önmagunkra, mint ahogy másokat látunk egy nehéz helyzetben. Ezt teszik a tanácsadók is (a jók!). Az adott szakterületen független szemlélettel elemeznek, majd a kellő tanácsokkal, ajánlásokkal látják el a tanácsadásra szorulókat.

BÓNUSZ JÓ TANÁCS

Ahhoz hogy a toleranciaszinted sokkal magasabb legyen, azaz, hogy ne borítsanak ki lépten-nyomon a dolgok, és hogy olyan személlyé is tudj válni, akit nem szükséges másoknak tolerálniuk, lépj a tettek, azaz a meditáció mezejére!

Próbáld a benned rejlő mély, ősi és alapvető bölcsességeket felszínre hozni, azt a bizonyos független tanácsadói szempontot megtalálni belül, és végül tereld magad vissza a szélsőséges hozzáállásokból és viselkedésekből az arany középútra! Kerülj harmóniába önmagaddal és a világgal! Jobban fogunk járni mindannyian.

Forrás: A Kolostor Őre

www.meditacionk.blogspot.hu