Inkább maradj életben! Ne hagyd, hogy a daganat győzzön!
Lelkiállapotunknak meghatározó szerepe van a daganatok kialakulásában és a kórfolyamat kimenetelében. Akár azt is mondhatjuk, mit sem ér a tabletta, az infúzió vagy a műtét, ha valaki nem képes tisztázni a betegség létrejöttének lelki hátterét, s nem tud változtatni azon. Mit tegyünk, hogy a betegségeket megelőzzük?
A daganatos megbetegedések többsége a pszichoszomatikus betegségek közé tartozik, még akkor is, ha ezt sokan nem veszik komolyan, vagy nagyon nehezen fedezik fel az összefüggéseket, mint például gyerekeknél, csecsemőknél.
A kiegészítő módszerekkel gyógyítók körében a daganatos betegek pszichés támogatása legalább olyan hangsúlyos, mint a műtét vagy a gyógyszeres kezelés. Annak elhagyása olyan, mintha egy komoly gyógyító eljárást hagyna valaki figyelmen kívül. Sajnos hazánkban egyelőre igen kevés szakember veszi ezt komolyan, és foglalkozik ezzel.
A lélek és az immunrendszer kapcsolata
Az idegrendszer és az immunrendszer sejtjei azonos őssejtből fejlődtek ki az embrionális fejlődés során. Az idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer sejtjei között szoros kapcsolat áll fenn, folyamatosan kommunikálnak egymással, egymáshoz igazítják működésüket, hatásukat. A szervezetben termelődnek olyan anyagok is, amelyek mindhárom rendszerre együtt is képesek hatni. Nem meglepő hát, ha az idegi tevékenység és a szervezet ellenálló ereje egymástól erősen függ. Mivel az összefüggés rendkívül sokrétű és komplikált, s a tudomány jelenlegi módszereivel nem is tökéletesen vizsgálható, ezért nagyon sok még a vakfolt és a vitatott kérdés.
Van-e daganatos személyiség?
Talán ez a legbizonytalanabb és legtöbb forró vitának alapul szolgáló, még ma is eldöntetlen kérdés. Mégis feltűnő, hogy több egymástól különböző tanulmányban hasonló karakterjegyek kerülnek elő, függetlenül attól, hogy milyen típusú és stádiumú daganatról volt szó a vizsgáltak esetében. Ilyen karakterjegyek:
● csökkent a személy önmagára figyelése (önmegfigyelő képessége), a befelé fordulni és odafigyelni tudása,
● hajlamos az önfeláldozásra, az önfeladásra,
● egyes érzelmeket csak kismértékben vagy nem is tud rendesen kifejezni, például ilyenek a düh, harag,
● kifejezetten hajlamos elfojtásra és érzelmeinek, indulatainak elnyomására,
● könnyen reménytelenné és kétségbeesetté válik, hamar feladja a reményt,
● nehezen dolgozza fel élete eseményeit, tele van megoldatlan konfliktusokkal, gyászreakciókkal,
● merev, nehezen alkalmazkodó és konformizmusra hajlamos személyiség,
● rossz stressztűrő és -feldolgozó képesség,
● kifejezett autoritásba (tekintélyelvűségbe) vetett hit, erősen moralizáló karakter,
● a testi tünetekre nem figyel fel időben, kevéssé érzékeli őket,
● az egészségtudatosság kevésbé jellemző.
Milyen lelki terhelések fokozzák a daganatképződési hajlamot?
Már a 90-es évek elején feltűnt, hogy a daganatos betegek a legerősebb stresszhatásokat (testi sérülés, tehetetlenség, súlyos veszteségek, halállal fenyegető élethelyzetek) élték át sokszor betegségük kialakulása előtt. A leggyakoribb témák a következők:
● megváltozott emberi kapcsolatok – melyek a magány, elhagyatottság érzését keltik,
● nagyobb fokú függőségi, kiszolgáltatottsági és bizonytalansági helyzetbe kerülés,
● a teljesítőképesség és a munkaerő csökkenése, hanyatlása – munkahelyvesztés, nyugdíjazás, lerokkanás,
● a testséma, a test alakjának megváltozása,
● az önértékelés csökkenése,
● gyakori kórházi tartózkodás, orvosi vizsgálatok.
Mindezek alapgondolata az a tévhit vagy valós helyzet, hogy „nem tudok már úgy élni, mint régen”, vagy „az életem kisiklott a normális kerékvágásból”. Az amúgy is csekély stresszadaptációs stratégiával (feldolgozó és megoldó képességgel) rendelkező betegek számára a betegség, különösen a „rák” diagnózisa további jelentős terhet, gyakran túlterhelést jelent.
Forrás: balaicza.hu
Hozzászólás zárolva.