Életet menthet – de meddig kell szedni?

A mélyvénás trombózis kezelése két részből áll: egyrészt az akut helyzet elhárításából – ez kórházi kezelést igényel –, és csak ezután következik a tartós – megelőző, profilaktikus – kezelés. Ez utóbbinál a cél újabb vérrög kialakulásának megelőzése, ami különböző véralvadásgátlókkal érhető el.

Attól függően, hogy melyik típusról van szó, a hatásmechanizmusok eltérők lehetnek. Vannak, amelyek a véralvadási faktorok bioszintéziséhez szükséges K-vitamin hatását gátolják (kumarinszármazékok), és olyanok is, amelyek az aktív alvadási faktorokat közömbösítő molekulákat aktiválják (heparin). És végül vannak a legújabb, egyes aktív alvadási faktorokat közvetlenül gátló gyógyszerek (dabigatran rivaroxaban, apixaban). Az, hogy kinek melyik típust kell szednie, nagy tudományos konferenciákon alakul ki konszenzussal, és ezek kerülnek be a nemzetközi útmutatókba (guideline-okba). A megfelelően beállított kezelés trombózis után, illetve fokozott trombózishajlam esetén tehát elengedhetetlen a további problémák megelőzése céljából, és tanulmányok szerint az eseteknek csupán 2 százalékában következik be trombózis a véralvadásgátló terápia ellenére.

Bár nem ritka, amikor az illető kénytelen élete végéig véralvadásgátlón élni, ám szerencsésebb esetekben viszonylag hamar le lehet állni a gyógyszerrel – természetesen orvosi javallatra. Azt, hogy pontosan meddig kell szedni az adott készítményt, nehéz megmondani, hiszen az sok mindentől függ. Befolyásolja többek között az, hogy van-e a betegnek genetikai hajlama a trombózisra, vannak-e szövődményei, milyen életmódot folytat, vannak-e más betegségei stb.

Sajnos, általánosan elterjedt tévhit, hogy a rizikófaktorok összeadódnak, pedig az igazság az, hogy felszorozzák egymást. Így igen ritka, amikor csupán fél–egy évig kell a betegnek véralvadásgátlót alkalmaznia – mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Vannak ugyan általános, konkrét szabályok a véralvadásgátlók szedésének időtartamára vonatkozóan, de fontos kiemelni, hogy minden, a kezelést módosító, felfüggesztő, abbahagyó döntés előtt a betegnél kötelező az egyéni rizikófelmérés, mert csak ennek alapján szabad ilyen döntést meghozni. Ez azért is fontos, mert egy rosszul beállított terápia többet árt, mint használ, és nagy problémákat okozhat. (Például a gyerekvállalásra is tudatosan kell készülniük azoknak, akik ilyen gyógyszert szednek!) (Forrás: Trombózisközpont)