Megint lagatyásodunk, nem jelképesen

Megbeszéltük, mint minden karácsony előtt. Nem öljük bele magunkat újabb hitelekbe és adósságba, nem veszünk egymásnak drága ajándékokat, csak valami jelképeset. Esetleg a 10 év alattiak kaphatnak valami nagyobbat…

Már az amúgy rendszeressé váló, ünnepek előtti családi értekezlet alatt is tudtam, megint nem így lesz. Igazam is lett!

Másnap, a munkából hazatérve látom, hogy a családunk feje a fotelbe süppedve, egy szóróanyagot markolászik a kezében, és már szinte izzadtra gyűrte az izgalomtól.

– Nézd, ez az akciós plazma tévé szinte semmibe se kerül! Remek családi ajándék, taglalja egy szuszra és lelkesen, mintha csak egy kábító reklámszöveget ismételgetne. Fenyegetően vettem egy nagy levegőt, de arckifejezéséből már tudtam, a dolog el van döntve…Majd részletekben megoldjuk…

Még meg sem emésztettem a tévét, amikor este anyám áttelefonált, hogy megvette azt a gyönyörű ágytakarót, amit már fél éve kinéztem magamnak. És különben is jó lenne, ha alatta melegednénk, így húszévi házasság után. Lehet, hogy ez segítene!( Nocsak, még mágikus ereje is van? Vagy egy másik pasit is adnak hozzá akciósan?- morfondíroztam cinikusan magamban.)

– Ugye örülsz neki , kislányom?- hangzott már messziről, mert közben azon kattogott az agyam, hogy így anyának se tehetek a fa alá most csak úgy jelképesen semmit se…

Lecserélem a százéves porszívóját!- ötleteltem ki hirtelen, és már kaptam volna én is "pénzszívó" reklámújság után…amikor beszáguldott vele a fiam.

– Nézd, anya, de király ez az új mobil, és most egyszerre kettőt is adnak, így az egyik a hugié lehetne!(aki most hat éves)- ölelte át nyakamat sunyi kis vigyorral, és tudtam, hogy nem a testvére miatt ilyen nagylelkű. Plusz 25 ezer, próbáltam zseniális matektudásommal fejben összeadni az eddigieket.

És akkor ott van még a három keresztgyerek, pechemre tíz éven aluliak, és a "kínain" sem vehetek nekik játékot, mert megkiabálnak miatta, és ráadásul még kórházba is juttathatom őket…