Facebook hozzászólás
296

Gyere baby, gyújtsd fel a tüzem!

„Tűzbe teszem érte a kezem” – mondjuk, amikor megbízunk valakiben; tűzbe megyünk a szerelmünkért, miután háztűznézőben voltunk. Lázban égünk az izgalomtól, ha meglátunk egy tűzről pattant menyecskét.

Időnként fellobban bennünk a szerelem lángja, melyből később mindössze izzó parázs, majd hamu lesz.

Néha égő haragot érzünk embertársaink iránt, de tudunk lángoló szívvel is küzdeni szeretteinkért. Életünk során mindannyian átesünk a tűzkeresztségen, és vannak, akik sortűz áldozataivá válnak.

Amióta a görög mitológia szerint Prométheusz lelopta az égről a tüzet az embereknek, azóta a szelíd és hasznos tűz az ember jó barátja, de gyakran pusztító ellensége is.

A  családi tűzhelynél főzünk és melegszünk, lámpásainkkal világítunk és a kohókban olvasztjuk az ércet. De az aszály, a villámcsapás vagy vulkánkitörés a megfékezhetetlen tűzzel állít szembe bennünket.

A "TŰZ" emberré válásuk óta ősi jelkép. Az uralkodó, férfias, aktív, forró és száraz princípium, de társul hozzá még a világosság, az elevenség és a tisztaság.

A mitikus hagyomány az ember által megszelídített tüzet égi eredetűnek tartja annak emlékeként, hogy legelső tüzeit a villám okozta tűzről gyújtotta meg. Ezért a szent helyeken lobogó tűzlángot még a történelmi időkben is őrizték a világ minden táján, és ha kialudt, újragyújtását szigorú előírások szabályozták.

Koronként és kultúránként másként viszonyulnak hozzá az emberek:

–  A Távol Keleten a déli égtájjal és napszakkal, a vörös színnel, a nyárral és a szívvel társul.

–  A buddhizmus szerint belső tűz ég a szívben, mely nem más, mint a bennünk lakozó isteni rész, a lélek.

–  A magyar néphitben is a lélek, a szerelem, az élet, a halhatatlanság, megújulás és a megtisztulás jelentésköréhez kapcsolódik.(A napon való szárítás, a füstöléssel való tartósítás, a puha agyag égetése, a nyers érc fémmé nemesítése a fénnyel, megújulással hozza kapcsolatba.)

–  Az egyiptomiak és a görögök a csecsemőiket a tűz fölé tartva igyekeztek megóvni az ártástól, a haláltól.

–  A régi indoeurópaiak máglyán égették el a halottaikat, abban a hiszemben, hogy az csak a halandó részt emészti el, s lángja a "túlélő" lelket az égbe viszi.(A bibliai Illés tüzes szekerén való mennybemenetel is ezt jelenti.)





Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

STÍLUS

1 / 630

KUL-TOUR

1 / 158

STÍLUS

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!