Annak érdekében, hogy ez a kapocs erős és egészséges legyen, többféle módszert is alkalmazhatunk. A következőkben sorra veszünk néhány ilyen megoldást, de arra is kitérünk, hogy pontosan miért fontos mindez.
Miért is számít sokat ez a kapocs?
Egy gyermek életében már a legelső élmények is rengeteget számítanak – még ha ezt nagyobb korában vagy felnőttként nem is látja tudatosan. A kezdeti hónapokban erős érzelmi és fizikai kötelék kezd kiépülni a baba és a gondozója között: ez segít, hogy olyan hormonok és vegyi anyagok termelődjenek a pici agyában, amelyek segítik a fejlődését. Általánosan azt tartják, hogy egy babának egyszerűen nem lehet túl sok szeretet adni.
A biztonságérzet, a nyugalom és a törődés, amit ilyenkor tapasztalnak, növeli a neuroplaszticitást, vagyis az agy változási és alkalmazkodási képességét. Így ez a korai, pozitív kötődés megteremti a terepet a gyermekek számára, hogy boldog, független felnőttekké váljanak. A szeretetteljes, biztonságos kapcsolatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a rugalmassá váljanak a gyermekek, így könnyebben megbirkóznak a kihívásokkal és egyszerűbben lábalnak ki a kudarcokból.
Összességében, ha szeretettel és törődéssel halmozzuk el a gyermekünket, az előfeltétele az agya egészséges fejlődésének, az önbizalmának, a boldogulási képességének, sőt még a kapcsolatteremtési készségeinek is – ezek pedig az egész élete során elkísérik.
7 tipp, amivel elmélyülhet a szülő-gyermek kapcsolat
Itt felmerülhet a kérdés, hogy hogyan építhetünk ki egy ilyen erős köteléket. Babakorban ez még viszonylag egyszerű, hiszen fizikailag sokkal inkább tőlünk függ a pici – de mi a helyzet később? Nézzük!
Kommunikáció és figyelem
Lényeges, hogy mindkét fél nyitott legyen a másik felé, és kifejezze az érzéseit, gondolatait és szükségleteit. A szülőknek időt kell szánniuk arra, hogy aktívan meghallgassák a gyermeküket, miközben megfigyelik az érzelmeiket és szükségleteiket. Ugyanígy fontos, hogy a gyermek is tudja, hogy mindig számíthat a szülők támogatására és meghallgatására – ezt tudatosítsuk benne is!
Határok és korlátok
Azt már kifejtettük, hogy milyen nagy szerep jut ezekben a viszonyokban a szeretetnek és a megértésnek, de majdnem ugyanilyen fontosak a határok és a korlátok is a szülő-gyermek kapcsolatban. Ezek segítenek ugyanis a gyermeknek megérteni a helyes viselkedést és felelősséget vállalni a cselekedeteiért, miközben biztonságot és iránymutatást nyújtanak számára.
Közös játék
Ha játszunk a gyermekünkkel, azzal megmutatjuk neki, hogy megbecsüljük, hogy figyelünk rá és hogy milyen szórakoztató együtt időt tölteni. Amikor játékidő van, ne foglalkozzunk mással, fordítsuk rá a teljes figyelmünket, és csak élvezzük, hogy a gyerekünk szemével láthatjuk a világot! Amikor vidám pillanatokat töltünk együtt, amikor közösen nevetünk és szórakozunk, a szervezetünk endorfinokat szabadít fel, ami elősegíti a jó közérzetet mind bennünk, mind bennük.
Hobbik megosztása
Találjunk olyan elfoglaltságokat, amiket mindketten örömmel csinálunk! Az együtt töltött minőségi idő és a közös tevékenységek rendkívül fontosak a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítésében. Ezalatt pedig gyakorlatilag bármire gondolhatunk. Elmehetünk együtt a parkba sétálni, főzhetünk, vagy ki-ki előveheti a maga könyvét és közösen olvashatunk a nappaliban. Persze megeshet, hogy a kicsi még bizonytalanul olvas, ilyen esetben érdemes eleinte nekünk kézbe venni a mesekönyvét, és sokat gyakorolni – ez szintén alakítja a köztünk lévő kapcsot.
Beszélgessünk!
Ha érdeklődünk a kisgyermekünk mondanivalója iránt, azzal azt mutatjuk neki, hogy törődünk a gondolataival és érzéseivel. Ezt akár már az első naptól is elkezdhetjük: ha beszélünk és halkan éneklünk az újszülöttnek, azzal tudatjuk vele, hogy a közelében vagyunk, és figyelünk rá. Később pedig találjunk közös témákat: kikérdezhetjük az óvodáról, majd az iskoláról, beszélhetünk arról, hogy kivel barátkozott aznap, vagy éppen arról, hogy melyik az aktuálisan kedvenc mesekönyve.
Megfigyelés és bátorítás
Fontos, hogy a szülők felismerjék és elismerjék a gyermekük erősségeit és az elért eredményeiket. A pozitív visszajelzések és a következetes bátorítás segítik a gyermek önbecsülésének és önbizalmának fejlődését, miközben erősítik a szülő-gyermek köteléket.
Csupán napi 5 perc
Ez a tanács biztosan érdekesen hangzik majd, de érdemes kipróbálni. Gondoljunk csak bele: a gyerekek a legtöbb életkorban egy szigorú rutin szerint, kemény határok között élik a mindennapjaikat. Éppen ezért az életükben kevés a helyet kap a „felelősség” gyakorlása. De mi lenne, ha kapnának naponta öt perce erre? Ilyenkor ők irányíthatják, hogy mit játsszunk, hogy mit főzzünk, hogy melyik mesekönyvet olvassuk vagy éppen megtervezhetik, hogy mivel töltse majd a család a hétvégét.
Mindez segít nekik abban, hogy megbízzanak bennünk, hogy elmélyítsék a velünk való kapcsolatukat, és mindenekelőtt segít nekik a kapcsolatteremtésben.
