Müller Péter édesanyjától tanulta meg, hogyan lehet derűsen élni a legnagyobb pokolban is. Ám ennek ellenére az író nem mindig hallgatott rá. Így volt ez 65 évvel ezelőtt is, amikor hiába figyelmeztette édesanyja, hogy megölik, ő az anyai intelmek ellenére belerohant a forradalomba. A kapott lövések nyomát máig viseli, de megtapasztalta: a szerelem, a halál és a halhatatlanság összefügg.
„Az én anyámban az volt a csodálatos, hogy megtanított arra, miként lehet a legnagyobb pokolban is vidáman, derűsen, játékosan élni” – mondta Müller Péter, majd elmesélte, mikor meglátták a háborúban lebombázott házukat, édesanyja azt mondta, „képzeljük azt, hogy ez nem is volt a mienk”.
„Ettől kezdve más életem lett. Előtte rettegő nyuszi gyerek voltam, ezután viszont vagánnyá váltam, elkezdtem verekedni, állandóan véresen jöttem haza, tüzelőt, ételt loptam” – mesélte az író. Elárulta azt is, hogy édesanyjával egészen különleges kapcsolat volt közöttük, barátként-tanítóként tekintett rá és abban a szerencsés helyzetben van, hogy megismerhette fiatalkori életét, várandóssága alatti gondolatait. Édesanyja ugyanis magnószalagra mondta fel élettörténetét, amit az író később regénnyé szerkesztett.
Tanítómesterére viszont nem hallgatott azon a bizonyos napon 1956-ban. „65 évvel ezelőtt téptem ki magam anyám karjaiból és, rohantam a forradalom szívébe, ahol a szerelmem élt. Anyám azt mondta, megölnek. Mondtam, hogy tudom, de nekem ott a sorsom. Elindultam és szétlőttek, egyik lábam most is szét van lőve. Ekkor tanultam meg 65 évvel ezelőtt, hogy a szerelem, a halál és a hallhatatlanság összefügg. Ez olyan megélt tapasztalatom, amit nem könyvből olvastam, hanem tudom, hogy így van”.
A megható beszélgetés IDE kattintva újranézhető.
Ez is érdekelhet:
Tíz örök érvényű idézet Kosztolányi Dezső tollából
