Horváth Lili a Színművészeti Főiskola elvégzése után üstökösként robbant be a színházi szakmába. Sorra kapta a főszerepeket, 26 évesen Jászai Mari díjban részesült. Aztán jöttek a gyerekek, megszűnt a színház, ahová a szerződése kötötte és ő hirtelen légüres térben érezte magát. Előre menekült, Földessy Margitnak köszönhetően kipróbálhatta magát tanárként is. Kiderült, jó érzéke van a gyerekekhez és nyolc évvel ezelőtt létrehozta saját vállalkozást, a Lili sulit. Nem engedte el a színészi pályát, ma is két lábon áll: kisgyerekeket tanít saját színitanodájában, esténként színházban játszik és régi vágya is teljesült: jelentős szerepet játszhat egy most készülő magyar filmben.
Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit szerettél volna? Mennyire vésődött be ez az emlék az agyadba?
11 és fél éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Nagyon kulturáltan tették ezt, mindenki ma is jóban van mindenkivel, de a válás mégsem az én döntésem volt. Nyilván az akkori feszültségeket traumaként élhettem meg. Gyerekkoromban nekem kellett alkalmazkodnom a szüleim életéhez. Anyukám, Tordai Teri ismert színésznő, nagyon sokat dolgozott, apukám üzletember, aki folyton utazott, ezért én rengeteg időt töltöttem a nagymamámmal. Néha elgondolkozom azon, hogy az én gyerekeim, akik teljesen másképp nőnek fel, akiket én folyamatosan óvok, figyelek arra, hogy soha ne sérüljenek, ők vajon mennyire lesznek majd „strapabíróak” felnőtt korukban. Mennyire tudják majd könnyen venni az akadályokat.
Gyerekként megtanultad a változáshoz való alkalmazkodást. Mit tanultál még, milyen példát láttál otthon a nehéz helyzetek legyőzésére?
Szüleim teljesen más területen dolgoznak, de mind a ketten még most is nagyon aktívak. Jó látni, milyen jól reagálnak a változásra, az élet nehézségeire. Azt tanultam tőlük, hogy fő a humor, ez képes átlendíteni a nehéz helyzeteken. Ők soha nem süppedtek bele az önsajnálatba, azt nézték, hogyan lehet rögtön tovább lépni, változtatni a helyzeten. Én is ezt vallom, de azért nekem is sokat kellett magamon dolgozni, hogy eljussak idáig. Az tény, hogy ők nagyon jó példák voltak nekem.
Az lett belőled, amit a pályaválasztáskor az érettségi idején elterveztél?
Ruhaipari szakközépiskolába jártam és a középiskola elején egyáltalán nem az volt a terv, hogy színésznő lesz belőlem. Visszahúzódó kislány voltam akkoriban, de aztán elkerültem Földessy Margithoz, az ő tanodájában kezdtem el fokozatosan kinyílni, idővel már szavalóversenyeken is részt vettem. Eredetileg jelmeztervezőnek készültem, apai nagynéném példája volt előttem, aki szintén ezt a szakmát űzte. Jól rajzoltam, tetszett a színházi világ, csak nem én akartam középen lenni, akire minden ki figyel. Az érettségihez közeledve viszont már érezhető volt, hogy mégsem a jelmeztervező pálya lesz az irány. Érlelődött bennem az elhatározás, hogy megpróbálom a Színművészeti Főiskola színész szakát. Anyukám azt ajánlotta, hogy csak egyszer menjek neki a felvételinek, ha nem vesznek fel, engedjem el és legyen egy B-tervem. Végül elsőre felvettek és innentől kezdve egyértelmű volt, hogy ez az én utam.
A szakmai karrieredben később voltak váltások?
Nagyon jól indult a színészi pályám, Alföldi Robival dolgoztam, rögtön főszerepek találtak meg. Leszerződtettek a Budapesti Kamaraszínházhoz és nagyon fiatalon, 26 évesen Jászai Mari-díjat kaptam. Aztán megismertem a gyermekeim édesapját, a családalapítás került fókuszba és viszonylag kis korkülönbséggel megszülettek a fiaink. Otthon voltam a gyerekekkel, amikor egyik pillanatról a másikra bezárt a színházam, ez nagyon rosszul érintett. Soha nem akartam főállású anyuka lenni, mindig is nagyon fontos volt számomra a munkám. Akkor rettentően megijedtem, nem tudtam, leszek-e újra valamikor színpadon. Persze később jöttek felkérések, de én megelőztem őket azzal, hogy kitaláltam a B-tervet. Leültem, végig gondoltam, mit tudok csinálni, ha nem jönnek a színészi feladatok. Kiskorom óta nagyon sokat mozogtam, Bercik Sári nénihez jártam művészi tornára, Bakó Gáborhoz jazz táncra, felmerült, hogy elvégzek egy pilates, jógaoktatói tanfolyamot. Végül elvetettem ezt az irányt. Felhívtam Földessy Margitot és megkérdeztem, nem mehetnék-e be hozzá a tanodába a kicsik óráira. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már tanársegéd vagyok mellette, kiderült, hogy jó érzékem van a gyerekekhez. Nyilván nem véletlen, hogy három gyerekem van, a két fiam mellé hét évvel ezelőtt megszületett a kislányom. A családunkban egyébként hagyománya van a tanári pályának, nagymamám, Lili mami, akiről a nevemet kaptam, híres tanárnő volt és anyukám is tanítóképzőt végzett. Gyerekként én is szerettem az unokatestvéreimmel tanár nénist játszani. Nyolc évvel ezelőtt a saját lábamra álltam, megalapítottam a Lili sulit. Először magánóvodákba jártam vele, aztán táboroztattam. Nagyon hálás vagyok magamnak azért, hogy lett egy második lábam is, ha nincs annyi színészi felkérés, akkor mindig ott van a tanítás. Az elmúlt másfél évben, a Covid alatt is biztos pontot jelentett, annak ellenére, hogy mi is átköltöztünk az online térbe.
Mit tanítasz a saját gyerekeidnek a változásról? Hogyan neveled őket, hogy rugalmasan kezeljék a nehéz helyzeteket?
Ők már egy nagyon más világban nőnek föl. Az elmúlt időszakban még inkább kinyílt a világ, az online tér dominál. Mindig attól félek, hogy beszippantja őket. Hál' Istennek a két fiú aktívan kosárlabdázik, a sport leköti a figyelmüket. Azt látom, hogyha egy gyereknek van egy határozott érdeklődési köre, legyen az a sport, vagy ahogy nekem volt a rajzolás, nem tud elzülleni. Irányt és fegyelmet ad neki. Ezt látom a két fiamon is, ilyenkor megnyugszom. Remélem, jó példa vagyok nekik arra, hogyan kell alkalmazkodni a változáshoz. A Covid alatt is látták, ha nem ment a személyes oktatás, átálltam az online órákra, pályáztam, kitaláltam új dolgokat.
A kislányoddal, mi a helyzet? Őt hogyan készíted fel az élet megmérettetéseire?
Nála remélhetőleg a zene lesz egy jó alap a felnőtt élethez, akkor is, ha nem lesz belőle zenész. Szeptembertől kezdi az iskolát, zene tagozatos osztályba vették fel. Ahogy a fiaim a sportnak köszönhetően, a lányom a zenével tudja majd elkerülni, hogy ne egy tengő-lengő, csak az online világban élő gyerek váljék belőle.
Beszéljünk az idő múlásáról, mert hogy az is egyfajta változás. Változik a testünk, a gondolkodásunk az évek során. Te hogyan kezeled az idő múlását?
Most lettem 45 éves. Elmondhatom, hogy 40 éves koromtól érzem igazán jól magam a bőrömben. Nagyon érdekes, hiszen a nők életében ez a kor már egyfajta vízválasztó, sokan úgy élik meg, hogy innentől kezdődik az öregedés. Ezt a jelenlegi időszakot nagyon kitolnám még jó 10-15 évre. Teszek ezért, sokat sportolok, odafigyelek magamra. Későn érő típus vagyok, mások is szokták mondani, hogy mennyivel jobban nézek ki most, mint fiatalabban. Én is ezt tapasztalom, amikor visszanézem a régebbi fotóimat. A mostani Horváth Lilit jobban szeretem.
Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Hogyan vizsgáztál a változáshoz való alkalmazkodásból?
Az első hullámban a lezárás pozitív oldalát éltük meg. Többet tudtunk együtt lenni a gyerekekkel, ők nagyon örültek, hogy esténként otthon vagyok és napközben sem volt állandó rohanás. Örökbe fogadtunk egy kiskutyát, rengeteget kirándultunk, nyáron a nyitással pedig lehetett újra táboroztatni a Lili sulival. Tavaly ősszel, amikor jött a második hullám, akkor éreztem a mélypontot. Nem a betegségtől féltem, a bizonytalanság aggasztott. Édesanyámat is féltettem, de ő minden szempontból még pozitívabban állt az új helyzethez, mint én. Aztán a munkába menekültem, kitaláltam, miket lehet csinálni a leállás alatt. Rengeteget pályáztam, belekezdtem otthoni videók gyártásába, a Lili suli meséi fenn vannak a YouTube csatornán, a szülök örömmel nézik.
Most, hogy megtörtént a nyitás, milyen új lehetőségek jönnek szembe az életedben?
A színházban mindig nagyon aktív voltam, de a filmes munkák nem igazán jöttek eddig. Régi vágyam volt, hogy ezen a területen is bizonyítsak. Úgy tűnik, ez most sikerül. A Mintaapák tévés sorozatban már visszatérő szereplő vagyok és ha minden jól megy, ősszel forgatni fogok, egy jelentősebb szerepet játszok majd egy magyar filmben.
Ezt is olvasd el!
