Nem könnyű őt utolérni, folyamatosan mozgásban van. Nemcsak író, de hivatásos utazó is. Imádja felfedezni, megfejteni és megszeretni a világot. Peter's Planet Travel elnevezésű oldalán pedig minden élményét meg is osztja velünk. Most épp Kazahsztánból ért haza, de már tudja mi lesz a következő úti célja. Lassan bejárja a földet, kedvenc helye mégis szülei és nagyszülei szülőfaluja, Biharnagybajom marad mindörökre. Első könyve is részben itt játszódik, melyben az író saját gyökerei mélyére nézett és megírt egy csodás családtörténetet. Erről és sok minden másról beszélgettünk vele.
Kezdjük a könyveddel. A nyár egyik nagy sikere a Darhma című regényed. Számítottál ekkora érdeklődésre?
Nem gondoltam volna, hogy rögtön az első héten el kell indítani az utánnyomást, mint ahogyan azt sem, hogy lesz néhány olyan nap a 92. Ünnepi Könyvhét környékén, amikor az egész országban kifogyott a Dharma. Ezen a héten töltötték fel az üzleteket és a netes könyváruházakat az új készlettel. Arra számítottam csak valamennyire, hogy ha valamibe annyi munkát és szenvedélyt teszek, mint a Dharmába, az valamilyen módon visszaköszön. Meghatóak az olvasók visszajelzései, naponta több üzenet érkezik, az egyik ilyenben például azt fogalmazza meg egy olvasó, hogy reméli, visszakapok valamit abból a szeretetből, amit a könyv lapjain keresztül ő kapott.
Hogyan született meg az elhatározás, hogy könyvet írsz? Illetve a regény története benned?
Világéletemben írónak és botanikusnak készültem, ezért is mentem az ELTE bölcsészkarára tovább tanulni a Kertészeti Technikum elvégzése után. Legalább másfél évtizede gyűjtöm a mondatokat, történeteket, sőt, a neveket is az első regényemhez, a nagyszüleim történeteit hallgatva pedig már 9-10 éves koromban pontosan tudtam, hogy egyszer könyvbe foglalom őket.
Milyen érzés volt megírni, illetve befejezni életed első könyvét?
Nagyobb eufóriát okozott, mint a Kilimandzsáró megmászása. Komolyan. A regény egy éven és két hónapon keresztül íródott. Minden áldott nap ezzel keltem és feküdtem, minden ez idő alatt olvasott könyv, kimondott mondat, megélt érzelem valamilyen módon belekerült. Vonaton kezdtem el írni és vonaton is fejeztem be egyébként. Debrecen felé indultam, amikor elkezdtem és Püspökladánynál tartottam, amikor befejeztem. Csodás utazás volt, külső és belső is, de a pandémia mozdulatlansága is kellett hozzá.
Sok helyen családregényként aposztrofálják a Darhmát, de aki elolvassa rájön, hogy ennél jóval több. Korrajz, szerelmi történet és rengeteg kérdés is felvetül benne az élettel, érzéseinkkel kapcsolatban. Tekinthető ez a saját útkeresésednek, hitvallásodnak is?
Abszolút. A Debreceni Ünnepi Könyvhéten is volt egy könyvbemutató a napokban, ahol Gyürky Katalin irodalomtörténész kérdezett a Dharmáról. Ő Illyés Gyula: Puszták népe című művéhez hasonlította a szociográfiai érzékenységet, amivel a Dharmában találkozott a Biharnagybajom epizódnál. Amikor azt kérdezte, hogy tudatos volt - e részemről ez, azt válaszoltam, hogy nekem ez a természetes közegem volt, hiszen abba nőttem bele, amiről írok. Korrajz a második rész, a szocialista Magyarország utolsó napjai és a rendszerváltás utáni útkeresés, és már korrajz az Y generációs lány történetének háttere is, de természetesen mindhárom főszereplő, István, Tamás és Léna is a saját útkereséseim és történeteim megtestesítői valahol.
Korábban rádiós műsorvezető, újságíró, szerkesztő voltál. Aztán hátat fordítottál mindennek és nyakadba kaptad a világot. Utazó bloggerként és fotósként is szép sikereket értél el. Szerencse kíséri utadat bármerre is mész, mint könyved főhősét. Mennyire alakítod tudatosan az életed?
Igyekszem, hogy száz százalékosan tudatos legyen, de bármennyire igyekszem is, sokszor kicsúszik a kezemből az idő. Jó, ha minden nap tudok tanulni valamit, akár magamról, és minden nap igyekszem jobb lenni annál mint az előző napon voltam. Persze a folyamatos fejlődés helyett vagy mellett visszaesésekkel is számolnom kell.
Aktív személyiség vagy. Hogyan hatott rád a kényszerű leállás, hogy nem utazhattál?
Ennek a kényszerű leállásnak köszönhetem azt, hogy megírtam az első regényemet és magamra találtam az élet egyik fontos területén.
View this post on Instagram
Volt szerencsém többször is veled utazni. Elmondhatom, hogy egészen más szemszögből látod a dolgokat, mint a nagy többség. Persze pozitív értelemben. Honnan ez a nagy életszereteted? És hogyan tudod mindezt megőrizni?
Nem volt ez mindig így, de aztán megtapasztaltam, hogy nekem lesz jobb, ha nem hagyom magam lehúzni egy pillanatnyi rossz érzéstől, negatív körülménytől, hanem inkább igyekszem felemelni mindazt, ami körülöttem van. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem élem meg a fájdalmat vagy nem dühöngök, de már sokkal jobban takarékoskodom az energiákkal. Nem juthat mindenre és mindenkire belőle, de rengeteg felszabadítható, ha az értelmetlen gyűlölködést és dühöngést, mások szapulását egyszerűen nem hallgatja az ember, hanem csak fogja magát és tovább lép. Ezen túl szeretem a szépet és igyekszem meg is látni mindenben.
Készülsz már a következő regényedre? Illetve vannak-e már konkrét terveid a jövőre nézve?
Igen, már gyűjtöm hozzá az anyagot és elmerültem az emlékeimben is a második regényemhez. Konkrét tervek közül egy Latin-Amerika trip van kitűzve a közeljövőben, amit már két éve tologatok. Érzem, ahogyan alakul át az életem, és azt is, hogy mennyire otthonosan érzem magam a saját bőrömben, nem kell már feltétlenül nagyon messzire menni. Erről az érzésről és az íróvá válásról szól nekem az első regényem, a Dharma is.
Ezt is olvasd el:
"A kötés egyszerre régi és új" . interjú katona évivel az "éviköt" márka lapítójával
