13 évesen kezdtem a 20 éves pasim kedvéért. Neki pénz kellett drogra és a tanulásra. Két éven keresztül voltam a fejős tehene.
15 éves voltam, amikor a pasim elhagyott, talált valaki mást, és többé már nem volt szüksége rám. Különben is addigra már teljesen drogfüggővé váltam, többet kellett rám költenie, mint amennyit hoztam a konyhára. Akkoriban teljesen egyedül róttam az utcákat, ahol szociális munkás lányokkal és fiúkkal akadtam össze.
Gondolom, nem kell őket bemutatnom: egyfolytában arról nyomják a sódert, hogy ők a prostituáltak jogait védik a gonosz társadalommal szemben, közben pedig a kisujjukat sem mozdítanák meg, ha valódi segítségre volna szükséged. Felajánlották nekem a szolgáltatásaikat. Ha-ha! Már megint a szolgáltatások: a steril tű és óvszer, hogy ne kapjam el az AIDS-t, a Hepatitisz C-t vagy A-t, vagy mit tudom én, mit. Azt persze soha nem kérdezték meg, hogy nem akarok-e kiszállni, csak "kísérgettek" - ahogy ők nevezik. Ők nem moralizálnak.
Azt mondták, nekik nyugodtan elmondhatom, ami a szívemet nyomja, hiszen ők nem ítélkeznek felettem. Na, épp ez itt a probléma: mindenki azt hangoztatja, hogy nem ítélkezik és nem vádol másokat ítélkezéssel, valójában viszont igen kevesen tartják meg maguknak az ítéleteiket. Ebből születnek olyan ostobaságok, amelyeket már én is olvastam itt-ott, hogy például a prostitúció voltaképpen szociális szolgáltatás, a nőknek jogukban áll szexuális szolgáltatást nyújtani a férfiaknak, a férfiaknak pedig joguk van hozzá, hogy e szolgáltatáshoz hozzájussanak, valamint ez egyéni választás kérdése, a szexualitás tabunak számít és a prostitúció valójában önfelszabadítás. Atyavilág! Tényleg léteznek olyanok, akik kilépnek. Először is áruljátok el nekem, ha a prostitúció olyan nagyszerű, ti miért nem gyakoroljátok?
Folytatom a történetemet. Az egyik szociális munkás az én kis barátom helyébe lépett, mivel szükségem volt kokainra. Ő ellátott engem anyaggal és védelmezett, ha megfelelő számú klienssel álltam elő naponta. A drog a markában tartott, ugyanakkor figyelemre és egy kis gyöngédségre vágytam. Ne aggódjatok, a szociális munkás gondoskodott róla, hogy őt magát is kiszolgáljam: bármikor a rendelkezésére kellett állnom.
Egyik nap valami stricit emlegetett, aki velem egykorú lányokat hajtott fel. Azt mondta, nem képes már egyedül megvédeni engem, jobb lesz nekem egy kaid csordájában - bocsánat már megint a kifejezésért -, ő majd hozzásegít a gyors pénzkeresethez. A drog miatt a pénzre nagyon is szükségem volt, így amikor a szociális munkás kihajított, elfogadtam a strici "védelmét". Egy kövér szivarozó disznóhoz kerültem, aki mindenféle mocsokságra kényszerített.
Rövid úton közölte a feltételeit: a drogot tőle kell vennem, a szobáért naponta fizetnem kell, ugyancsak tejelnem kell a védelemért, valamint bizonyos százalékot le kell adnom a kliensek után is. Nem maradt sok nekem. Persze mindez az én védelmem érdekében történt. Ha már a védelemről beszélünk, több verést kaptam a stricitől, mint a kliensektől. A kliensekről is van azért néhány szavam: tuskó pénzeszsákok, akik már nem tudnak jobb szórakozást kitalálni maguknak. Voltak egyetemi oktatók és jogászok is, akik rosszabbak voltak a legutolsó melósnál is.
Amúgy nem sok melóssal akadt dolgom, valószínűleg nincs felesleges, szórnivaló pénzük vagy más szórakozásra költik. Öt évet húztam le ilyen körülmények között, a stricim elküldött Vancouverbe, Ontarióba, egész Kanadát beutaztam. Máshová is el akart küldeni a strici, most nem is tudnék írni nektek, ha végül Ázsiába vagy Európába utaztat el a hálózatán keresztül. Valószínűleg arról ti is hallottatok, hogy ezek az alakok, mint valami árucikket, úgy csereberélik a nőket.
A drog mellett ittam is, mert nem voltam képes józanul végezni, amit tettem. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan voltam képes kilábalni mindebből. Az anyám öngyilkos lett, ez padlóra küldött. Az apám, egy jól menő üzletember, már régóta nem akart rólam semmit tudni. Egyedül kellett mindezt túlélnem. Egyszer túllőttem magam, és az, aki öntudatlan állapotban rám talált, a rendőrség helyett a kórházba (CLSC) szállított be. Nem voltam képes dönteni a saját sorsomról, így beraktak egy otthonba, ahol egy szociális munkásnő rendszeresen meglátogatott. Ő egyike volt azon keveseknek, akik nem akartak hasznot húzni a helyzetemből. Néha egyedül jött, néha ketten látogattak meg.
Elárulhatom, hogy nem hitegettek, de magamhoz térítettek. 20 éves vagy, mondták, képes vagy kijönni ebből a pokolból - nem filozofáltak a szexmunkáról, amely olyan, mint bármely más munka, nem hízelegtek, nem hangoztatták, hogy ők nem ítélkeznek. Csak a színtiszta igazságot mondták. Tudunk neked segíteni, de csak akkor, ha te is akarod. Ez a te életed, nem a mienk, tönkre teszed magad, de ha folytatni akarod, a te dolgod. Ám így nem fogsz sokáig élni. Ha ki akarsz lépni, segítünk. Nem kell most azonnal döntened, visszajövünk, és te majd választasz. No de hagyjuk a dumát, hogy a prostitúció felszabadít, ismerjük a nótát, nem te vagy az első, akit így látunk.
Ebben az átmeneti otthonban hónapokat töltöttem, teljesen ki voltam akadva, hogy rövidre fogjam: detoxikáltak, majd visszaestem. Megmentettek, és újra visszaestem, többször is. A szociális munkások türelmesek voltak velem, egy cseppet sem lepődtek meg ezen. Egyszer aztán, amikor viszonylag jól éreztem magam, megkérdeztem tőlük, hogy hogyan is képzeljem el a jövőmet.
Azt mondták, én döntök, hogy dolgozni akarok-e, mert akkor elvisznek a munkaügyi központba, és keresnek nekem valamit, vagy a tanulást választom. Mind a kettőtől tartottam, de végül a tanulás mellé tettem le a voksom, ám jókora késéssel indultam, volt mit pótolnom. Meg kellett birkóznom a drogos, alkoholos, prostitúcióban töltött brutális évek következményeivel, amelyek elhasználják az embert. Ám elhatároztam, hogy kiszállok, és egyik nap rádöbbentem, hogy elértem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ez akkor következett be, amikor összefutottam az iskolában az egyik tanárral, aki a kliensem volt.
Hogy eltitkolja kellemetlen érzését, agresszívvá vált velem szemben, és megpróbálta az osztályt is ellenem fordítani. Semmit nem szóltam, nem árultam el, hogy valaha a kliensem volt, és végül az osztály vonta őt kérdőre, hogy miért pikkel rám. Mégis sikerült elvégeznem az iskolát. Sokat fejlődtem, és közel a negyvenhez, a tanulmányaimnak köszönhetően prostitúcióval és nőkereskedelemmel, a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozó kutatásokban vehetek részt.
Forrás: www.prostitucio.hu
