Nem vesszük elég komolyan a szívünket! Tanulmányok egész hada tanúskodik arról, hogy a magányos embereket sokkal gyakrabban támadják meg vérkeringési zavarok, mint azokat, akik meleg, szerető környezetben élnek, a szívbetegségek ellen mégis többnyire gyógyszerekkel és egészséges táplálkozással próbálunk védekezni.

Se a dohányzásnak, se a fizikai erőnlétnek, se a géneknek, se az étrendnek, se a gyógyszereknek nincs akkora hatása az életminőségünkre, mint az érzelmeknek.

A szeretethiánytól és magánytól szenvedő ember hajlamos leginkább önpusztító életformát kialakítani.

Ha nincs senki, akiért élhetnénk, a nap átvészelése fontosabbá válik, mint az, hogy hosszú életünk legyen.

A magányos ember hajlamos dohányzásba, ivásba és evésbe fojtani a keserűségét.

Azonban ha mindezen egészségtelen tényezőket kiiktatjuk az életünkből, a társtalanság és ezzel párhuzamosan a meg nem értettség még mindig komoly rizikófaktort jelent az egészségünkre nézve.

A szeretet védi a szívet - még ha nem is tudjuk pontosan, hogy hogyan.

Egy a Yale-n folytatott kutatás során azoknál a nőknél és férfiaknál, akik úgy érezték, hogy sok szeretetet kapnak, sokkal kevesebb eltorlaszolódott artériát találtak, mint az emocionálisan kevésbé kielégült személyeknél.

Hasonló eredményeket hozott a Case Western Reserve Egyetem vizsgálata, ahol 10 ezer házas férfinek a következő, nagyon egyszerű kérdést tették fel: "Kimutatja a feleséged az irántad érzett szeretetét?". Az "igennel" válaszolók közül sokkal kevesebben panaszkodtak mellkasi fájdalomra, mint a nemleges választ adók.

A tudatosság az első lépés a gyógyulás, illetve az egészség megőrzése felé.

Ha megértjük az életminőség és az élettartam közti kapcsolatot, könnyebb időt kerítenünk arra, hogy együtt legyünk azokkal, akiktől szeretetet kapunk.

Forrás: Dean Ornish Love is Real Medicine című cikke alapján, http://www.msnbc.msn.com