Ott szipogott a cappuccino fölött, amelyet néha egy-egy könnycsepp szép lassan erőtlenné hígított, miközben a második csomag papír zsebkendőt gyűrte galacsinná. Csak úgy áradt belőle a csalódottság és a kétségbeesés, amely házasságuk legutóbbi éveiben apró adagokban töltötte csordultig a poharat. „Nincsenek közös időtöltéseink, nincs egy jó szava sem hozzám, folyamatosan bírál, alig ér hozzám, sőt legutóbb még a házassági évfordulónkat is elfelejtette” – panaszkodott a megértő baráti társaságnak, mi pedig csak bólogattunk, mint a náthás reklámban, hogy igen, tudjuk, miről beszél.
Az egyik a dicséret és az elismerő szavak, amelyek úgy kellenek az embernek, mint egy falat kenyér. Figyelted már, hogy a napi robotot, a stresszes mindennapokat mennyire kellemesebbé és örömtelibbé tudja varázsolni egy jól irányzott „köszönöm”? Mibe kerül megdicsérni egy finom vacsorát, egy kisegítő mosogatást vagy akár egy szemétlecipelést? Apróságnak tűnik, de mégis, az egymásra figyelésnek, a másik „megmozdulásának” az értékelését jelentik.
Minden szónál értékesebb a tett, tartja a közmondás, és persze tudjuk, hogy ez így is van. „Szeretlek”, mondjuk napjában esetleg többször is, ám ezt bizonyítani is illenék. Tegyünk apró szívességeket a párunknak, és tényleg legyen úgy, ahogyan mondjuk. Nem olyan nehéz a tévé elől felpattanni, és tisztába tenni a gyereket. Vagy esetleg a vacsoramelegítést nem a mikróra, a tálalást pedig nem az önállósodott férfira bízni… Apró törődések.
Miként az ajándékok is. Nem csak akkor (vagy akkor sem), ha erre naptári alkalom van. Váratlanul, meglepetésszerűen, ötletesen. A fontos az, hogy a másik különlegesnek, szeretetre méltónak érezhesse magát, és tudja, hogy gondoltunk rá, amikor azt az egy szál virágot megvettük, vagy a kedvenc sütijével hazaállítottunk.
Tudod, mi a legdrágább dolog, amit egymásnak adhatunk? Az idő, amit együtt eltöltünk. Amikor őszinte érdeklődéssel meghallgatjuk, amikor csak rá koncentrálunk. Nincs közben félszemmel meccsnézés, nincs főzőcskézés, gyerek utáni rohangálás, csak ő és a minőségi idő, a feltétel nélküli kizárólagos figyelem. Elég erre napi 20-30 perc, és máris megvan az egész napos szeretetadag.
No, és a legfontosabb, ami aztán tényleg nem kerül semmibe: az érintés. A finom átkarolás főzés közben, egy combsimogatás, ha éppen autóban utazunk, séta kéz a kézben, egy váratlan arcpuszi, egy kicsit hosszabb csók, és a szexuális együttlét. Ennél világosabban semmi mással nem adhatjuk párunk tudtára érzéseinket.
Nem olyan nehéz a szeretet nyelvén kommunikálni, a másikat boldogabbá tenni, és kapcsolatunkat, fakuló házasságunkat harmonikusabbá varázsolni. Mindenképpen megéri. Így talán a papír zsebkendők is kevésbé fogynak, és a cappuccinók sem a könnyektől hígulnak majd…
