A fájdalmak sokféleképpen jelentkezhetnek. Létezik éles vagy tompa, hasogató vagy nyilalló, szúró, lüktető, feszítő, nyomó, szorító fájdalom. A fájdalmak lehetnek múlók és hosszantartók, azaz - orvosi kifejezéssel - heveny és idült típusúakkal.
A fájdalmak helyileg jelentkezhetnek a bőrön, izmokban, az izületekben, a csontokban, a gerincben, a koponyában, halántékon. A hirtelen jelentkező, akut fájdalmat általában éles, égető, de mindenképpen intenzív fájdalomnak érzi az ember. A krónikus fájdalmak általában tompán fájnak, sajognak, vagy valamilyen nyomásra hasonlítanak.
Bár az emberek fájdalomtűrő képessége változó, s - bár a fájdalomérzet mindig szervi okokra vezethető vissza - a léleknek is fontos szerepe van a fájdalomérzet erősségének érzékelésében, és a fájdalommal történő megküzdésben.
Van egy régi közmondás, miszerint a fájdalom megöli a lelket. A tartós fájdalomtól szenvedő ember elveszíti tartását, méltóságát, életkedvét, életminőségét. Az egyéni tapasztalat és a közvélemény szerint is, a legkínzóbb fájdalmat a daganatos és a mozgásszervi betegségek okozzák. Különösen azokhoz a daganatos betegségekhez társul tartós, kínzó fájdalom, amelyek a csontozatot érintik. A mozgásszervek betegségei közül az izületi, reumatikus betegségek, valamint a balesetek járhatnak tartós és erős fájdalommal.
A fájdalomcsillapítás hosszú ideig a gyógyításban háttérbe szorult. A speciális fájdalomterápia a 6o-as években alakult ki Amerikában. Az elmúlt évtizedekben Európában, sőt Magyarországon is megjelentek a fájdalomorvoslásra specializálódott fájdalomambulanciák.
A fájdalomterápia egy interdiszciplináris szakma, a különféle szakorvosok (ortopédusok, reumatológusok, belgyógyászok, ideggyógyászok, onkológusok, traumatológusokkal, fájdalomspecialisták) együttműködését feltételezi és igényli.
Ma már szerencsére az orvosok közül is egyre többen képviselik azt a nézetet, hogy a fájdalommal küszködő betegeknek meg kell kapniuk az élhető életet biztosító kezeléseket.
A fájdalomcsillapítás fontosságára, vagyis a beteg emberek méltóságának megőrzésére kívánja felhívni a figyelmet az "Együtt a fájdalom ellen" elnevezésű akció, amelyet a Magyar Rákellenes Liga és a Magyar Reumabetegek Egyesülete együtt hirdetett meg.
A Magyar Rákellenes Liga egy korábbi felmérése szerint amíg öt évvel ezelőtt a rászoruló betegek 70 százaléka fájdalomcsillapítás nélkül maradt, mára arányuk 30 százalék alatt van. ám a reumatológiai és mozgásszervi eredetű fájdalmak csillapításában rossz a helyzet, az e betegségekről szenvedők száma elérheti az egymilliót.
III. Fájdalommentes Nap laikus konferenciát 2006. október 6-án rendezik meg.
