Ők a luxusprostituáltak szűk körébe tartoznak, akik gazdag üzletemberekkel, politikusokkal, külföldi dúsgazdag turistákkal találkoznak, nem csak a szex kedvéért. A férfiak velük jelennek meg fontos vacsorákon, színházba, operába, éttermekbe járnak velük, de persze nem marad el a testi közeledés sem.
A luxusprostituáltak legtöbbje főiskolát vagy egyetemet végezett, és több nyelvet beszél tökéletesen, hiszen ez a minimálisan kell ahhoz, hogy külföldi üzletemberekkel tudjon kommunikálni. És természetesen nem keresnek rosszul, sőt! Ugyan saját tarifáját egyikük sem szívesen árulja el, azt mondják, nagy összeg. És persze nagysága attól függ, mit is kíván a vendég.
A kéjnőként majd futtatóként dolgozó Jodi Gibson, "művésznevén" Babydoll könyvet is írt tapasztalatairól. Azt állítja, azért van szüksége a legtöbb hírességnek és gazdag embernek prostiltuáltra, mert nem akarják megkockáztatni azt, hogy az illető egy szerelmes éjszaka után elmenjen az első bulvárlaphoz, és másnap az egész világ erről beszéljen.
Ezzel szemben ezeknek a hölgyeknek természetes a diszkréció, arról nem beszélve, amit Gibson is kiemelt: "a fizetett szex egyszerűen kényelmesebb". A madám évente ezer ügyfelet szolgált ki háromszáz lánnyal: egy nyári bevétel az egymillió dollárt is elérte. Egy-egy jobb hírű nő akár ötszáz-ezer dollárt, vagyis százötven-háromszázezer forintot is megkeres egy este.
