A bélyeggrafika különlegessége, hogy a tervezőművész a madarakat jellegzetes táplálékállataikkal ábrázolta. Az első napi borítékon erdei fülesbagolytollakból álló kompozíció látható.
Nesztelenül repülő, hatalmas szemekkel a világra meredő éjjeli állatok, különlegesen forgó fejekkel, jellegzetes hangokkal – a madárvilág egyik legszebb és legizgalmasabb képviselői. Sokan szeretnék, ha a környezetükben több ilyen madár élne. A bélyegre kerülő fajok közös jellemzője, hogy ezek láthatók leggyakrabban az emberi szemnek, és hallgatók a fülnek, létezésük leginkább függ a hétköznapi ember jóakaratától és szemléletétől.
Gyöngybagoly (Tyto alba): Templomtornyok, padlások, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madara. Leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket kedveli, ezáltal kötődik az emberi jelenléthez. A zárt erdőket, valamint a 3000 méter tengerszint feletti magasságot elkerüli. Két alfaja fordul elő hazánkban: a sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a Nyugat-Európában gyakori fehér mellű törzsalak igen ritka, leginkább a Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét.
Macskabagoly (Strix aluco): Közepes nagyságú madár. Tollfülei nincsenek. Két színváltozata fordul elő, a szürke, amely gyakoribb, valamint a vöröses.
Írisze sötét színű, jellegzetes, kísérteties huhogó hangját sötétedés után hallatja. Tápláléka igen változatos, a kisemlősök közül elsősorban erdei egeret és erdei pockot fogyaszt, de más pockokat, cickányokat, peléket, madarakat is szívesen elejt.
Erdei fülesbagoly (Asio otus): Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Hazánkban általánosan elterjedt, de a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is eltölti a napot, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Hazai állománya stabil.
Kuvik (Athene noctua): Gyakori bagolyfajunk, főleg az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap. A mezőgazdaság átalakulása, a tanyák csökkenése, az állattartás visszaszorulása miatt élőhelye szűkül.
Füleskuvik (Otus scops): Az egyetlen nálunk költő, átvonuló bagolyfaj. A telet Afrikában tölti, Magyarországra április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja.
(Forrás: Magyar Posta, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (www.mme.hu)
