Mindent megtettek, hogy támogassák a férfi szerelmi vitézségét. Az irodalom és a képzőművészet megmagyarázta és ábrázolta a nemi életet. Egy férfit, aki gyakran és sokáig tudta élvezni a szeretkezést többre tartották.

A taoista orvosok számára a szeretkezés a dolgok természetes rendjéhez tartozott. A szerelmi életet nemcsak az élet megízesítésére valónak tekintették, hanem egészségesnek és az élet meghosszabbítójának. A szerelemben való jártasság elérésére sok módszert dolgoztak ki. Erotikus képeket használtak arra, hogy tanítsák és izgassák a férfiakat és a nőket.

A tao maga népi bölcsesség, amely évezredekkel ezelőtt kezdődött. Kr. e. a hatodik században Lao Dze összegyűjtötte a tao alapelveit egy könyvbe, amelynek a Tao Te King (Az út és erény könyve) címet adta.

Három alapeszme van, amely a szeretkezés tao-ját megkülönbözteti a többi szextanulmányoktól.

Az első elképzelés az, hogy a férfinak meg kell tanulnia a megfelelő időközt az egyes ejakulációk között, összhangban életkorával és fizikai állapotával. Ha ezt sikerül elsajátítania  képes lesz akkor szeretkezni, amikor csak ő és partnere kívánja, és addig folytathatja a közösülést, amíg partnere el nem éri a teljes kielégülést.

A második alapeszme a kínaiak szerint, hogy a magömlés, különösen a szabályozatlan magömlés nem a legjobb pillanata a férfinak. Ha a férfi egyszer tisztába jön ezzel, sokkal nagyobb örömöket talál a nemi életbe. Ráadásul ez könnyebbé teszi számára ejakulációjának ellenőrzését is.

A harmadik eszme pedig, a nő kielégítésének fontossága.

Ezek az alapeszmék nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a férfiak és a nők sokáig szerethessék egymást, hanem olyan szexuális szabadságot és természetességet is adtak a régi Kínának, amely mindaddig virágzott, míg a taoizmus volt az uralkodó eszme.

Danita