A kávéban és a fagylaltban sokkal több közös vonás van, mintsem gondolnánk. Amellett, hogy mindkét ínyencség története a messzi múltba vezethető vissza, összeköti őket egy másik kapocs is: fogyasztásuk mára szokássá, szenvedéllyé lett. A krémes fagylalt hűvösének, a pörkölt kávé forró illatának, az aromák harmóniájának mindannyian menthetetlenül rabjaivá váltunk.
Mikor leülünk egy adag fagylalt, egy csésze forró fekete elé, meg sem fordul a fejünkben, milyen kivételezett helyzetben vagyunk. Noha a kávécserjét több mint ezer éve, a fagylaltot pedig ötször ennyi ideje ismeri az emberiség, kezdeti formájuk meglehetősen távol állt a mai kínálattól.
Az érett kávétermés apró, cseresznyeszerű bogyó. A leganda szerint a 8. századi Jemenben egy helyi juhász egy napon arra lett figyelmes, hogy állatai furcsán aktívak lettek, miután legeltek a kávécserjéből. A környék lakói - levest főzve a bogyókból - szintén megkóstolták a végeredményt, és ők is élénkítő hatása alá kerültek.
A forrázott kávé tehát a mai Etiópia, az egykori Abesszínia területéről indult hódító útjára. Az arabok a 8. századtól kezdve orvosságként használták, nevét pedig származási helyéről, Abesszínia Kaffa régiójáról kapta. Innen származik az angol coffe, illetve a magyar kávé szavunk is.
Fagylalt tekintetében némileg szerencsésebbek voltunk: Kínában már ötezer évvel ezelőtt élvezhették a nyalánkságot, igaz, nem a mai, lényegesen gusztusosabb formájában. Kína után az egyiptomiak, majd a perzsák próbálkoztak vele - hűtőszekrény híján legyezőkkel biztosítotva a csemegéhez szükséges „hideget".
Az antik világban mézzel és gyümölccsel ízesített hó töltötte be a fagyi szerepét. Az ínyenceket hamar rabul ejtette a hűvös finomság: Néró császár több száz kilóméterről hozatott jeget, hogy sose legyen híján az édességnek. A fagylat 1295-ben vált ismertté Európában - Marco Polonak köszönhetően.
A kávé a 15. században vált világszerte ismertté. Ekkor nyílt meg az első kávéház Konstantinápolyban, ahol néhány éven belül több mint 500 kávéház nyílt meg, a 17. századra pedig már minden mediterrán országnak voltak kávézói. A 18. század végére Kelet végképp elvesztette irányító szerepét a kávékereskedelemben: a hódító államok által a többi földrész is komoly kávétermelő régióvá vált.
A fagylaltimádat a középkorban kapott új erőre, főként Itáliában. Mai változatát az olaszoknak köszönhetjük - Mátyás felesége, Beatrix révén. Ezt követően eltűnt, és csak a török uralom után bukkant fel ismét, de akkor is csak a kiváltságosok élvezhették.
1672-ben végre a hétköznapi ember számára is elérhetővé vált az arisztokraták édessége: ebben az évben kínáltak Párizsban a világon először fagylaltot nyilvános helyen. Magyarországon erre még éppen 150 évet kellett várnunk: az első, nyilvános fagylaltozó 1822-ben, Pesten, a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
A terméknek kezdetben - olasz mintára - „gelato" volt a neve, de a németből átvett „eis" szó után „jég"-nek is hívták. A mai napig is használt „fagylalt" szót 1775-ben Báróczi Sándor testőr-író alkotta és vezette be a közhasználatba.
A 18. században a fagylalt alapanyagait tejtermékekkel és tojássárgával kezdték dúsítani, így nyerhette el mai krémes állagát. A 20. század második felétől a hűtőgépek elterjedésével pedig végérvényesen és visszavonhatatlanul a világ kedvencévé vált.
forrás: Nespresso
