Ilyen beceneveket, mint például tütü, pipilő, pindurka, pipike, pipe, cicó, cincó, cuni, cuncika, mókuska, nyuszika, vagy egyszerűen azt mondják: odalenn, alul. Később az életkorunknak megfelelő változatos neveket is hallhatunk, a legközönségesebbektől az emelkedettebbig. Nagyjából ilyeneket: punci, puna, punika, nuna, nunó, nuni, nunci, cunci, luli, pina, pinka, picsa, lyuk, szakállas, prémes, kefe, muff, szőrburger, odú, csapda, fogda, tárca, buksza, légykapó, rés, hasadék, bűzbarlang, sajtgyár, kéjbarlang, játszóka, gyerekgyár, zsémbeske, hüvely, tok, szerelemkert, a nő szíve.
Valószínűleg nem lehet számokban lemérni a női nemi szervek beceneveit, amelyek részben állnevek, részben becsmérlő kifejezések. Érthető, hogy a nőkből vegyes érzelmeket váltanak ki. Sajnos legtöbbjük visszataszító, ellenszenves, mert negatív, éretlen, illetve álszemérmes hozzáállást tükröz.
A miénktől eltérő kultúrák máig nagy becsben tartják a nőket, és szaporítószerveikről is választékosan beszélnek. Az indiaiak, tibetiek például a női nemi szerveket jóninak, csengettyűnek, lótusznak, kehelynek, a mennyei örömök mezejének hívják. Az arabok gyönyörök kertjének, illatos kertnek, örömök kelyhének nevezik. Legköltőibbek azonban a kínaiak, akik az évezredek alatt több tucat emelkedett kifejezéssel illették a nők nemi szerveit. Csak mutatóba néhány: a szerelem szellőrózsája, kagylóhéj, az élet kapuja, aranykapu, arany alagút, belső szív, szerelem barlang, titokvölgy, ékes ajtó, becses kapu, vörös gyöngy.
A leírtakból láthatjuk, hogy a szavakból kiderül, miként gondolnak az emberek a szerelmi életre, a nemiségre, vagyis önmagunkra. Lehet, hogy nálunk, valami baj van...?
