A kutyák képesek megkülönböztetik gazdáik érzelmeit és feladathelyzetben ezek alapján döntenek – derül ki az Animal Cognition című folyóiratban július elején megjelent tanulmányból.
Ha például több tárgy közül kell egyet gazdájukhoz vinniük, azt választják, amely gazdájukból korábban pozitív reakciót váltott ki. Ám ha választásuknak nincs tétje, akkor szívesen megvizsgálják azt a tárgyat is, amely a gazda számára undorító volt - összegzi a kutatás eredményét az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia tanszékének MTI-hez eljuttatott közleménye.
Ha séta közben a kutya talál egy romlott szendvicset, a leggyakrabban az történik, hogy a gazda hangosan felkiált: „pfuj!”, undorodó arcot vág, és széles gesztusokkal igyekszik lebeszélni a kutyát arról, hogy felfalja a szendvicset. A jól nevelt kutyák idővel inkább elkerülik ezt, és egy rövid szippantás után maguktól továbbállnak, otthagyják azt, amiről sejthető, hogy a gazdának nem tetszik. Előfordul azonban az is, hogy olyan tárgyat talál a kutya - például labdát -, amellyel a gazdából legtöbbször örömet vált ki. A tapasztaltabb kutya azt a tárgyat viszi oda a gazdájának, amivel örömöt szerezhet.
A kutyák érdeklődnek azok iránt a tárgyak iránt, amelyeket a gazda kedvel, tehát a pozitív érzelmi töltetet egyértelműen felismerik - derült ki a vizsgálatokból. A negatív érzelmekkel kapcsolatban azonban nem adtak egyértelműen értelmezhető reakciót, mivel azokhoz a tárgyakhoz is odamentek, amelyek a gazdákból undort vagy félelmet váltottak ki.
A viselkedéstesztben a gazdák először a kutyájuk számára jól látható módon különböző reakciókat - örömöt, undort vagy közömbösséget - mutattak félliteres műanyag palackok iránt. Ezután a gazda arra utasította a kutyát, hogy hozza be az egyik flakont, de nem jelezte, hogy melyiket szeretné. A kutatók a hétköznapi tapasztalatok alapján feltételezték, hogy a kutyák először a számukra érdekesebb tárgyhoz mennek oda, ami gyakran épp az, amelyet a gazda undorítónak talál. A tárgy behozatalánál azonban hallgatnak a józan eszükre, és azt adják oda a gazdának, amelyiket az kedvel, de legalábbis nem undorodik tőle.
Abból a szempontból, hogy melyik palackot vizsgálták meg először a kutyák, ugyanaz történt, mint a korábbi kutatásokban. Ha a gazda az egyik palacknak örült és a másikkal kapcsolatban nem mutatott érzelmet, akkor a legtöbb kutya az előbbit közelítette meg elsőként. De ha az egyik palack „undorító" volt a gazda számára, akkor az legalább annyira felkeltette a kutyák érdeklődését, mint a gazda által kedvelt vagy közömbösen kezelt palack. A „hozd" utasításra azonban minden érzelempár esetén leggyakrabban a pozitívabb érzelemmel megjelölt palackot vitték oda. Még azok a kutyák is a kedvelt vagy közömbös palackot választották, amelyek az undorítóhoz mentek oda először.
Kölyökkutyákat is teszteltek, és teljesítményük semmiben nem különbözött a felnőttekétől. Ez arra utal, hogy a kutyák nagyon érzékenyek az emberi érzelmek jeleire, és már életük első hónapjaiban megtanulják, hogy melyik érzelem milyen következményekkel jár rájuk nézve.
