A hüvely a pubertást követően saját baktériumflórával rendelkezik. Ezek közül a baktériumok közül a legfontosabb a lactobacillus, mely védelmet nyújt a kórokozókkal, hüvelyfertőzésekkel szemben.
A menstruációs vér szintén a hüvelyen keresztül távozik a női testből, mely jó táptalaja a kórokozóknak. A végbél közelsége is a fertőzések létrejöttét segíti elő.
A hüvely a nemi életben betöltött funkciója miatt is folyamatosan baktériumoknak van kitéve, melyek a meleg, jó vérellátású környezetben könnyen elszaporodhatnak.
A leggyakoribb, hüvelyfertőzést okozó betegségek1. Bakteriális vaginosis. Ez a hüvely leggyakoribb fertőzése, melyet az okoz, hogy a normál hüvelyflórát alkotó lactobacillusok valamilyen okból eltűnnek, így a pH emelkedik, és azok a baktériumok - anaerobok, gardnerella vaginalis -, melyek egyébként csak kis számban vannak jelen a hüvelyben, el tudnak szaporodni.
Az egyetlen tünet a hüvelyfolyás felerősödése, szürkésfehér színű, kellemetlen szagú (halszagú) váladék megjelenése. Általában más panasza nincs a betegnek.
A bakteriális vaginosist azért nagyon fontos kezelni, mert - bár nem nemi úton terjedő betegségről van szó - a fertőzés felfelé terjedhet, méhnyálkahártya-gyulladást, illetve kismedence-gyulladást okozhat.
Ha a bakteriális vaginosis terhesség alatt alakul ki, az azért jelent nagy problémát, mert a burok idő előtti megrepedését okozhatja, így fokozódik a koraszülés kockázata.
A fertőzés kezelésére metronidazol tartalmú gyógyszert kell szednie a betegnek, valamint hüvelykrémet is kell alkalmaznia.
Gombás hüvelyfertőzés (candida). Olyan gyakori, hogy minden nyolcadik nőt legalább egyszer érint élete folyamán (gyakran már gyermekkorban jelentkezik).
A tünetek általában figyelemfelkeltőek, kellemetlenek. A hüvelyváladék mennyisége jelentősen fokozódik, fehéres-sárgás színű, "túrós" jellegű. Ha a fertőzés hosszabb ideig fennáll, akkor a folyás még bővebb, hígabb, "tejszerű", és a szeméremtesten erős viszketést, égő érzést okoz.
A hüvely gombás fertőzése arra fogékony egyénekben többször visszatérhet, ha azonban egy éven belül több, mint 5-6 alkalommal fellép, az fel kell, hogy keltse az orvosban a páciens immunrendszer-elégtelenségének a gyanúját.
Hogyan kezeljük?
