Napi 8-10 órát dolgoztok együtt, határozottan jó hangulatban. Ráadásul egyikőtöknek sincs kedve a kimerítő napi robot után köröm/lakkcipőbe bújni, és járkálni egyik szórakozóhelyről a másikra. Lassan a kollégáknak is feltűnik, milyen jól összeillenétek... nem telik bele egy hónap és már megy a munkahelyi flört.

De vigyázz! Nem mindenki alkalmas arra, hogy házinyúlra lőjön! Te be tudod tartani a fő szabályokat?

1.) Legjobb, ha a kiszemelt partnerhez nem fűz főnök-beosztott viszony, tehát tényleg egyenlő helyzetű társak vagytok. Ha az a kezdeményező, akinek a hivatali hierarchiában felsőbb beosztása van, esetenként a zaklatás vádjával kell, hogy szembesüljön. Arról pedig ne is beszéljünk, milyen mellékíze tud lenni a beosztott felől jövő bókáradatnak.

2.) Ne tarts a főnök rosszallásától! Legutóbb a '80-as években nézte ferde szemmel a nagyfőnök, ha beosztottjai egymásra találtak. Azóta inkább a siker egyik jeleként tartják számon az irodai románcokat. Azt mutatja, hogy a csapat összhangban van, "jó" együtt. A pároknak nagy a lojalitásuk a cég felé, túlórázni is hajlamosabbak, ha azt az időt is együtt tölthetik.

3.)Ha már dúl a l'amour: figyeljünk, hogy a turbékolással ne váljunk kellemetlen jelenséggé a többi kolléga szemében. Máskülönben az eredmény: elszigetelődés és kirekesztettség.

4.)És ha szakítás a vége? Nincs más hátra, mint előre: akármilyen nehéz is, a köszönőviszonyt fent kell tartani, a szurkáló megjegyzéseket meg bent a bögyünkben. A viszony előbb-utóbb normalizálódni fog, ha mindkét fél legyűri az első indulatait. Ha ez mégsem működne, át is kéredzkedhetnek egyik osztályról a másikra.

Érdekes, hogy általában a nők azok, akik szeretnek felégetni minden hidat, a férfiak viszont szeretik meghagyni a múltba vezető kiskapukat.

5.) Végül néhány megfontolandó statisztikai adat: egy felmérés szerint a nők több mint a fele volt már életében szerelmes valamelyik kollégájába, 93%-uk állítja, nem zárkózik el a munkahelyi szex gondolatától, valamint a tartós kapcsolatok több mint egyharmada kezdődött közös munkahelyen.

Talán ezért kell olyan gyakran selejtezni az íróasztalokat...?