Számukra az egyetlen kiszámítható és kontrollálható út, ha szakmájára, az abban való fejlődésére koncentrál. Örömét, erőfeszítését, azt, hogy él, azt hogy ő valaki a munka területén éli át. Ez a biztonságérzet - hosszabb, rövidebb ideig - feledteti vele egyéb érzelmi igényét, szükségletét. Kiszámítható jó barátok, terhelhetők, sőt örülnek, ha terhelik egyre fontosabb és fontosabb feladatokkal. De sajnos sok esetben az örömmel vállalt útból kényszerpálya lesz.

A munkaéhség

A munkaéhség jó dolog. Nagy élvezet az egyre kompetensebbé és autentikusabbá válni egy-egy szakterületen. Jó érzés, ha a nap vége felé nem kell félbeszakítani egy-egy feladatot, majd másnap felvenni újból ugyanazt a fonalat. Ráadásul vannak olyan munkakörök is, amikor a munka típusa a befejezést követeli meg. (Pl. nem lehet egy nehéz műtétet félbehagyni és másnap folytatni, egy ügyfelet elküldeni, másnap folytatni, egy pályázatot félbehagyni, újrakezdeni stb.) Ráadásul ott van a határidő, a beszámolás, a prezentáció. A dolgoknak van eleje és van vége. A folyamat gondos érleléséhez általában kevés időt hagy a mai világ az állandó rohanásával, a még többet és még többet követelményével.

A munkaéhség jól tartja a tempót, bírja az iramot, a mennyiséget.  A jól terhelhetőség nemcsak külső, belső elvárássá is vált napjainkra. Ráadásul a nők általában biztosak abban, hogy munkasikereik megítélésében végső soron az objektív megítélésük játszik szerepet.

Az objektív megítélés szükséglete

A nők számára a munkában való fejlődés, mint cél és út jelentős megszabadulást is jelent a szubjektív önértékelés, a tetszeni vágyás és az abban való bizonytalanság világából.

Kikerülhetnek a szubjektív önmegítélés bűvköréből, melyet önmagukkal általában "játszanak" (pl. nem eléggé sovány, nem eléggé "divatos", az érdeklődése és ismeretei nem eléggé széles spektrumban mozognak, a haja és hajviseletével elégedetlen, nehezen választ ruházatot stb. stb.) Megnyugvást, nyugvópontot jelent az intenzív munka, különösen, ha látható az eredmény, megtapasztalható a siker is. Ráadásul a munkahelyeken általában un. "munkaruha" is előírt: kosztüm, blúz-szoknya vagy nadrág, nem feltűnő színösszeállítás, szóval konszolidált megjelenés a célszerű. Nem kell, sőt nem illik feltűnni, kitűnni a külső megjelenéssel. Mindez eléggé megnyugtató abból a szempontból is, hogy nem kell az egyéniség külső megjelenítésével napi szinten is foglalkozni. Ráadásul van egy sor olyan munkakör, ahol a munkához tényleges munkaruha tartozik (pl. orvos).

A társaság iránti igény

A legtöbb olyan munkahely, ahol lehetőség kínálkozik a munka útján való "önmegvalósításra" lehetőséget is teremt arra, hogy a hasonló életkorban és életszakaszban lévők a munkán túl együvé tartozás igénye is kielégüljön.

A legtöbb munkahely biztosít a dolgozók korfájának leginkább megfelelő társasági, társadalmi programot - gyakran szervezett továbbképzés keretével.

Ezek a "szociális" események nemcsak a munkatársi kapcsolatokat mélyítik, de biztosítják azt a közérzetet, hogy azonos érdeklődésű és azonos problémákkal küzdők intim kapcsolatba is kerülhessenek. Barátságok, esetleg szerelmek szövődhetnek.

Az egy körben zajló élet

Ha végiggondoljuk a fentieket, jól kitapintható, hogy nem telik el csak néhány év, és a munkaszeretet magával vonja, hogy az élet szinte egy körön belül, ugyanazon emberek között, ugyanazon probléma zárt világán belül zajlik. Alig-alig van egy-egy kilépési pont, ahol másokkal, új emberekkel lehet kapcsolatba kerülni. Más nézőpontokkal lehet találkozni, bővülni. Még arra is alig nyílik lehetőség, hogy a régi kapcsolatokat életben lehessen tartani. Szinte fogolyhelyzet alakul ki. Lehet változtatni, más munkahelyet keresni, de a szakismeret miután megmard, rövidebb-hosszabb időn belül ugyanaz lesz a történet, mint a régebben. Szinte csak a díszlet változik, illetve a cég neve. Nincs igazán lehetőség a megújulásra.

A Nő Ezer Arca "A nő és a munkája" programjai ezekben a "bezártság" pályákban segít kilépési pontokat keresni.

Dr. C. Molnár Emma

A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,

pszichoterapeuta