Az Elemi részecskék – amiről egyik méltatója azt írta, hogy ez az európai Psychó -, napjainkban játszódik, sőt a holnapjainkban, lévén, hogy a regény valamikor a XXI. század utolsó harmadában fejeződik be. Ami pedig az Amerikai Psycho-hoz való hasonlatosságát illeti van benne valami, mert lapjait átszövi a szexualitásról való elmélkedés, illetve ne csak elmélkedés, hanem gyakorlatoskodás, még ha hiányoznak belőle is a psycho brutális vonulatai. Amúgy nem véletlen, hogy mostanság se szeri se száma a szexualitást célba vevő irodalmi munkáknak.

A felszabadulás korát éljük, azt a kort, amikor a civilizáció kétezer éves tabukat feszeget, és kezdi tudomásul venni, hogy deréktól lefelé is emberek vagyunk. S önmagunk vállalása az egész ember vállalását jelenti.

A regény két főszereplője, egy testvérpár homlokegyenest ellenkező stílusú életén keresztül voltaképp bepillantást kap az olvasó a boldogságkeresés két lehetséges világába, s mert akarva-akaratlan a boldogság elemi igényünk, a könyv – a jó könyv – ezt az elemi igényt elemi erővel mutatja be. De nem ezért Elemi részecskék a címe. Hogy miért azt nem árulnám el, de igazság szerint nem perdöntő a regény egésze szempontjából.
Elégedjünk meg azzal, hogy értékes, tanulságos és bizony keserű igazságokat kapunk kézhez, köztük a vágy igazságát is.

R.G.