Szinte nincsen olyan nap, hogy ne olvasnánk, hallanánk tudósítást természeti katasztrófákról, s a nyomukban fellépő fertőzés veszélyről.

Szinte nincsen olyan nap, hogy ne olvasnánk, hallanánk egyre riasztóbb statisztikákat a rákos betegek, a különböző légúti problémákban szenvedők, vagy az allergiások számának növekedéséről.

Évek óta tapasztaljuk itthon is, hogy a négy évszak helyett lassan már csak három, esetleg kettő váltja egymást, s a hirtelen jött melegben a hőségriasztások, riadók követik egymást. Így szinte nincsen olyan nap, hogy ne olvasnánk, hallanánk a hírekben, hány száz hirtelen rosszulléthez kellett a mentőknek kivonulniuk, s hány szívbetegen nem tudtak már segíteni.

Gondoltak már arra, hogy ezek, s mennyi minden más még tulajdonképpen a természet bosszúja az emberiségen, mindazért a pusztításért, felelőtlenségért, nemtörődömségért, amit nap, mint nap elkövetünk az Anyatermészet ellen?

A tudományos és a technikai haladás szellemében, talán a "cél szentesíti az eszközt" jegyében végzett globális pusztítás hatásait érezzük most már nap, mint nap.

Az oly annyira dicsőített fogyasztói társadalom növekvő fogyasztási igényeinek hála a levegőbe kerülő egyre több szennyezés (fűtés-hűtés, motorizáció, stb,) hatásait szenvedjük nap, mint nap.

Mérgezzük a földet nap, mint nap, hogy még nagyobb, még szebben mosolygó zöldségeket, gyümölcsöket adhassunk el nagyobb profitért, s mérgezzük ez által a fogyasztókat nap, mint nap.

De a természet - öntudatlanul - megbosszulja ezt a pusztítást, hiszen az ökológiai körforgásból nincs kilépés. A beteg Föld, beteggé teszi az emberiséget, ha elpusztítjuk éltető elemeit, ő is elpusztít minket.

Lehet, hogy sokaknak nem mondtam újat. De azt hiszem, sajnos még többen vannak, akiknek érdemes ezeken a mondatokon elgondolkodniuk.

Hogyan, miként tehetjük tisztábbá ezt a körforgást, megóvva általa a Föld és a saját egészségünket?

Erről is szólnak majd cikkeink ezen a héten (is).