Hogy ez még sincs mindig így, annak oka általában a feltűnő színnel kapcsolatos számos előítélet: közönséges külsőt kölcsönöz, csak a szőkéknek , fiataloknak bátraknak áll jól, vöröses árnyalatú hajhoz- sápadt bőrhöz nem illik és így tovább.
Pedig mindenki számára létezik egy vörös árnyalat, ami a legtöbbet hozza ki belőle - csupán meg kell találni az igazit.
Azt könnyű megállapítani, ha egy árnyalat nem áll jól: sápaszt, természetellenesnek hat, önálló életet él, szinte "lemászik" az arcról. Nehezebb dolog a megfelelőt megtalálni. Lássuk, mi különbözteti meg egymástól a különböző vöröseket, és hogy mutatnak más-más árnyalatú bőrön.
Bőrének alaptónusa hideg vagy meleg?
A hideg tónusú bőr általában világos, könnyen kipirul, nehezen barnul le, viszont hamar leég. Gyakran az érzékeny bőrtípushoz tartozik. Nekik jobban áll az ezüst, a kék, rózsaszín és lila. A meleg tónusú bőr ha le is ég a nyár kezdetén hamarosan aranybarna színt kap, gyakori köztük a kevert vagy zsíros bőrtípus. Az ő színeik az arany, a zöld, a barna és a narancs.
Hideg tónushoz a hűvös pirosak az úgynevezett kék-pirosak illenek: ezek a rózsaszín vagy lila tónusú valódi piros árnyalatok. Biztosan nyerők a bogyó-színek (málna, eper) a meggy- és cseresznyepiros, a sötétek közül a szeder. A narancsos árnyalatok sápadttá, fáradt kinézetűvé teszik a hideg bőrtónust - egyetlen kivétel a téglavörös, amennyiben elég sötét.
A meleg, arany tónusú bőrszínhez éppen ellenkezőleg a narancsos árnyalatú tűzvörös, a paradicsom, a tégla- és a rozsdavörös illik. A rózsaszínbe hajló pirosak ez esetben viszont igen természetellenesen hatnak, sőt a lilás összhatás miatt betegnek tűnhet viselőjük. Itt is van egy kivétel: a kékes árnyalatú piros, ha elég sötét (bordó).
FK.M.
