Advent - latinul adventtus - azt jelenti megérkezés. A keresztény hagyomány szerint ez az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje.
Minden ünnep annyit ér, amennyit megismerünk magunkból általa.
Advent az év legsötétebb időszakára esik. Ekkor a leghosszabbak az éjszakák és legrövidebbek a nappalok. És aztán elkezd növekedni a világosban töltött percek száma. A út a fényhez a sötéten át vezet. És viszont. Aki kiegyezik az örök körforgással, boldog lehet. Az adventi koszorú ezt az örök körforgást szimbolizálja.
Mit tudunk saját fényeinkről és árnyainkról? S honnan a tudás? A fénytől vagy a sötéttől? Boldog, aki felismeri, mindkettő jelen van minden pillanatunkban. Mert nincs egyik a másik nélkül. Nincs egészség betegség nélkül. Élet halál nélkül. Befogadás elengedés nélkül. Miként nincs nő férfi nélkül. És viszont.
Akkor pedig van-e értelme azt kérdezni, melyik a fontosabb? Melyik a hasznosabb? Ha kinyitjuk este a kivilágított szoba ablakát, nem jön be a sötét. A fény viszont kiárad. A fény a sötétbe hatol. Befogadja. És nem fordítva. Ez a természet rendje.
Nem érdemes küzdeni vele. A kör a legtökéletesebb mértani alakzat. Kikezdhetetlen. Aki megérkezik, az már nem küzd senkivel, semmivel. Aki elindul abban ott a remény. A várakozás. Hogy találkozik Vele. Aki megérkezett már tudja, önmagával találkozott. Bezárult a kör. Szeretetben él. Maga a szeretet.
Szeretni csak az tud, aki megérkezett.
Rejtő Gábor
