A téli borongós és a kora tavaszi napokon nemigen kényeztet el minket a meleg és fény, pedig az embernek szüksége van a simogató napsugarakra. A depressziós téli napokra szokták javasolni a szoláriumot amolyan fénypótlónak, de velem nem hiteti el senki, hogy ez az igazi napfény örömét tudja felidézni bárkiben is. Azért kipróbáltam, de a neoncsövek közel sem szabadítanak fel bennem ennyi boldogsághormont, mint a májusi nap... 

A tavasz utolsó hónapjában már épp itt az ideje, hogy intenzíven süssön a nap. Tény, hogy jókor jön a kiadós fényadag: az adóbevallások leadása után, a húsvéti sürgés-forgás elmúltával, a vizsgaidőszak és érettségi előtt, hogy mindenki feltöltődhessen.

 "Májusi fényben gyógyulásra leltem"- írja Ady egyik versében. A téli csalódásokkal, megmérettetésekkel való végső leszámolások hónapja a május. Felkelhetünk az irodaszékekből végre, nagyobb kedvvel megyünk ki a levegőre, hogy a hőmérő higanyszála magasabbra kúszott. A rossz emlékeket, szerelmeket is könnyebb a napfényben sütkérezve mélyre temetni, kiheverni.

Azon kellene lennünk tehát, hogy minél többet töltsünk a szabadban. Felmérések mutatták ki azonban, hogy míg ébren vagyunk, annak mindössze 10%-át töltjük szabad ég alatt. Száz évvel ezelőtt ez az arány 90% volt.

Elég szomorú tendencia. És valóban. Régen nem volt annyi infarktus, depressziós, keringési zavarokkal küszködő beteg. Mert ezekre mind bizonyított hatással van a természetes napfény.

Hogyan is hat tehát a napsütés a közérzetünkre? Testünkben a melatonin nevű hormon felelős a nyugodt lelkiállapotért. Ha sok van belőle, fáradtabbnak (nyugodtabbnak) érezzük magunkat. Ez gondolom, ismerős érzés mindnyájunk számára a téli hónapok során. Ennek az ellenszere a napfény, hiszen a melatonin termelődését gátolják a fénysugarak.

A napfény hatása alá vonja hormonrendszerünket is: ilyenkor megnő a libido, a szexuális érdeklődés. A belső elválasztású mirigyek működésére (pl. pajzsmirigyre) is jótékonyan hat. Az pedig mindenki által köztudott, hogy a fény D vitamin termelődését serkenti.

Az egyiptomiak és indiaiak is alkalmaztak már fény-, illetve színterápiát templomaikban, vallásos szertartásaikon, ám konkrét tudományágnak a tizenkilencedik század óta tekinthetjük mindkét természetes módszert.

1851-ben Jakob Lorber megjelentette A napfény gyógyító ereje című könyvét, melyben a már ősidők óta létező módszerre hívta fel újfent a figyelmet.

A "fotobiológia" Nobel-díjas atyja, Niels Ryberg Finsen dán orvos pedig az első volt, aki mesterséges fénnyel kísérletezve a bőrtuberkolózist gyógyította sikerrel.

Mára különböző fényű biolámpák segítségével otthon is gyógyíthatjuk magunkat, mert a vöröstől a liláig minden színnek sajátos gyógyító hatása van a különböző betegségekre.

Én részemről azonban maradok a természetes módszereknél, amíg csak lehet (ésszel) napozni. Kiülök a kertbe a tanulnivalómmal és hagyom, hogy a Nap vörös sugarai fokozzák a vérkeringésemet, a narancssárgákkal elűzetem a rosszkedvemet, a lila sugarakkal pedig egy kis léleknyugtatót szívok magamba így, a vizsgaidőszak küszöbén.

Télen meg majd jöhetnek a lámpák. De most itt a májusi napfény!

Kiss Veronika

Forrás:

www.fenyterapia.hu