1440. februárjában történt, amikor Luxemburgi Zsigmond császár és magyar király leánya, Erzsébet trónviszály miatt ellopatta a koronát.
Erzsébet királyné 1439. októberében özvegyült meg, amikor férje, Habsburg Albert magyar király elhunyt. A magyar rendek azt szorgalmazták, hogy menjen ismét férjhez, mégpedig III. Ulászló lengyel királyhoz, akit meg is hívtak a magyar trónra. Erzsébet ebbe beleegyezett, 1440. február 22-én azonban Komáromban megszületett fia, V. László, így visszavonta beleegyezését.
A királyné szívós harcba kezdett fia trónjáért. Ezért volt szüksége arra, hogy még fia születése előtt, azaz várandósan Visegrádról ellopassa a Szent Koronát, hogy azután azzal az alig háromhónapos Lászlót királlyá koronáztassa 1440. májusában Székesfehérváron. Ezzel sem tudta azonban megakadályozni Ulászló trónra lépését, akit a magyar rendek másik befolyásos csoportja támogatott. Miután Ulászló bevonult Budára, Erzsébetnek Pozsonyba kellett menekülnie, végül pedig fiát és a koronát is kénytelen volt átadni Habsburg V. Frigyes osztrák hercegnek (1452-től III. Frigyes néven német-római császárnak) – írja Pálffy Géza, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet munkatársa, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője.
Legfrissebb tanulmánykötetük A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) címmel jelenik meg az MTA BTK TTI kiadásában. Bemutatóját a magyar kultúra napján, 2019. január 22-én, délelőtt 10 órakor tartják a Magyar Tudományos Akadémia Székházában.
