- Én ahogy vannak, szeretem a nőket, azt meg főleg, ha engem szeretnek! De ki tud borítani, hogy nem bírnak semmiben se dönteni. Két ruha közt is alig - ezért nem megyünk velük vásárolni - de az biztos, hogy mire két férfi közt sikerül döntenie egy nőnek, abba minden résztvevő idege gallyra megy.
- Már megtanultam, ha egy nő azt mondja, bántja valami és segítséget kér, akkor valójában nem akar segítséget. Ki lehet a világból üldözni, ha ilyenkor az ember segít és mond megoldást a problémára. Csak panaszkodni akarnak, de hogy az miért jó?
- Mindenre emlékeznek, amit valaha mondtál és elvárják, hogy te is emlékezz rá...
- Utálom, ha egy nőnél az "5 perc múlva ott vagyok" 55 percet jelent, viszont ha én mondom, hogy jövök egy fél óra múlva, akkor ötpercenként rám csörög, hogy mikor jövök már.
- Ha megkérdezi egy férfi a nőtől, mi baja, a válasz általában: "semmi". Akkor miért sértődik meg, hogy nem foglalkozom a bajával, ha szerinte nincs is "semmi"? Vagy miért nem mondja, ha van?
- Azt mondják, olyan nincs, hogy női zsarnokság. Mégis, ha csak egyetlen percre elbambulsz, már megkérdezik, hogy "most mire gondolsz?" Mindenről tudni akarnak. Mi ez, ha nem totális uralom?
- Sohasem mondják meg, mit akarnak, csak utalgatnak vagy azt akarják, hogy a jelekből találd ki, mire van szükségük. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet egyértelmű beszéddel!
