A klasszikus fehércukor, melyet cukorrépából állítanak elő olyan eljárással készül, melynek során a répából semmilyen értékes tápanyag vagy vitamin nem marad. Csupán édes íze írható a javára, de hátránya az a plusz energiatöbblet, amit általa beviszünk, valamint a következményes B-vitamin hiány, mivel a lebontásukhoz a szervezet B-vitamint használ fel.
A barnacukor sem sokkal jobb alternatíva, csupán egy kevésbé tisztított forma, de ugyanolyan káros, és még drágább is.
Az édesítők előnye a rendkívül alacsony kalória tartalom. Ugyanez a veszélyük is, mert a szervezet édesítők fogyasztása esetén hajlamosabb az önbecsapásra, és egy idő után kompenzál. Két formája ismert a kompenzációnak. Az egyik a félig-meddig tudatos, amikor "Ennyit azért megengedhetek magamnak!"- felkiáltással tudatos nassolásra hajlamossá válik valaki, ugyanis feloldozza a tudat, hogy az üdítője, jégkrémje, csokoládéja, stb. úgyis kalóriaszegény volt, ezért az a plusz adag étel már nem számít.
A másik kompenzációs forma kevésbé tudatos, itt gyakorlatilag a szervezet az édes íz élményéhez társított energiabevitel igénye révén "megköveteli" a kalóriákat is. Az édesítők több mellékhatását vizsgálták és írták le orvosok, számos adatot találunk pro és kontra. Valószínűleg nem telt el még alkalmazásuk óta annyi idő, hogy objektíven igazat adjunk bármely véleménynek.
Új édesítőszerek a láthatáron
