A bölcsődében dolgozók többször is szóltak az önkormányzatnak, hogy folyton kék-zöld véraláfutásokat látnak a kisfiú testén, amelyet szerintük nevelőapja okoz, ám az orvos nem vett látleletet róla. Megdöbbentő, hogy az anya is tudott mindent, hiszen szeme láttára folytak a verések, mégsem jelentette fel a férfit, mert attól félt, hogy ha megteszi, rá is ugyanez a sors vár. Azt gondolta, a csecsemő megszületésével minden megváltozik majd.

Nem így történt, pedig valljuk be őszintén: mit tehet egy kétéves gyerek, amiért meg kellene, meg lehetne verni? És egyáltalán, miért van az, hogy Magyarországon kéthetente történnek ehhez kísértetiesen hasonló esetek?

A magyar családok nyolcvan százalékában elfogadott nevelési "technika" a verés, így talán nem is csoda, hogy az ipari országokban az UNICEF felmérése szerint körülbelül 3500 gyerek hal meg szülői bántalmazás miatt. A lista elején - és ez a legborzasztóbb - található Magyarország is.

De vajon mi viheti rá a szülőt arra, hogy bántsa saját vérét? A szakemberek szerint az alkoholizmus játszik szerepet a legtöbb esetben, de a rossz pénzügyi helyzet is valószínűsíti a helyzetet. Arról nem beszélve, hogy azok az anyák, apák, akik verik a kicsiket, valószínűleg ugyanezt élték át a saját gyermekkorukban, és a fájó pofonok mintegy mintaként állnak előttük.

Segítséget sajnos ezek a családok csak kívülről kaphatnak, bár általában a hatóságok sem tudnak sokat tenni, esetleg kiemelhetik a gyereket a környezetből, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez jó megoldás. Így annak az egyébként is sérült lelkű és testű kicsinek csak még rosszabb lesz. Igazából azt a személyt kellene valamilyen módon eltávolítani, aki okozza a szenvedést. De ehhez mindenképpen szükség van arra, hogy figyeljünk a másikra. Enélkül nem megy semmi...

Sz.F.