A legjobb alkalom tehát, hogy tartósan változtassunk mindennapi táplálkozásunkon.

Legfőképpen azért, mert a globális felmelegedés hatására már néhány éve elindult Magyarországon az a változás, hogy a korábbi kontinentális, 4 szezonos ország helyett mediterrán éghajlatú maximum 3, de inkább 2 szezonos ország leszünk. Már a tavalyi év is jól mutatta, az idei pedig megerősíti ezt a változást: a nagyon enyhe telet szinte minden átmenet nélkül követte a 20 fok feletti, 30 fokhoz közelítő nagy meleg. Kimaradtak a langymeleg, kellemes tavaszi hónapok. A legjobban a természetben lehetett ezt megfigyelni, hiszen pillanatok alatt rügyet bontottak a fák, bokrok, kinyíltak és néhány nap alatt el is hervadtak a tipikus tavaszi virágok. A május eleji ballagásokra bizony már nem lehetett hatalmas orgonacsokrokat vinni az iskolájuktól búcsúzó diákoknak.

Az ember pedig azt vehette észre magán, hogy sokkal feszültebb, idegesebb, türelmetlenebb, frusztráltabb. Sokan azt gondolhatták, hogy a mindennapi megélhetés nehezebbé válása, a belpolitikai villongások okozzák ezt. Ez is benne van, de valójában a jelentősebb ok, hogy szervezetünk sokkal nehezebben áll át a klímaváltozásra, mint a természet.

Ha ebben a változó klímában megtartjuk korábbi, a magyarokra jellemző étkezési szokásainkat, annak súlyos következményei lehetnek egészségünkre!

Az elhízás, és ennek következtében a szív- és érrendszeri betegségek, ízületi és más mozgásszervi betegségek már eddig is a népbetegségeknek számítottak, és ez még inkább igaz lesz, ha a klímaváltozást nem követjük a táplálkozásunkban!

Sokan érzik ezt, de bizonytalanok, hogyan és mit változtassanak. Pedig elméletileg egyszerű, a megvalósítás azonban tudatosságot, és következetességet igényel.

Ha egy kicsit tájékozódunk a különböző nemzetek konyhaművészetében és étkezési szokásaiban, felfedezhetjük az összefüggést az adott ország klimatikus viszonyai és a táplálkozás között, mely az évszázadok során alakult ki.

Mivel lassan egész Magyarország is a mediterrán égövhöz tartozik, érdemes alaposabban megismerni, és étkezési szokásainkban is mindennapossá tenni a mediterrán országok, pl. Franciaország, Olaszország, Spanyolország táplálkozását.

Persze nem csak a nálunk is népszerű, és jelenleg elsősorban alkalomszerűen, étteremben fogyasztott népszerű fogásokra gondolok, mint a pizzára, különböző tésztákra, a hagymalevesre, vagy a paellára. A hétköznapok étkezési rendjét, az egyes fogások összetevőit és elkészítési módját kell megváltoztatni:

1.)    Sokkal több zöldséget és gyümölcsöt kell beiktatni mindennapi étkezésünkbe, és másképp kell elkészíteni őket. Salátaként, köretként, desszertként. Nem véletlen, hogy a mediterrán konyha nem ismeri a nálunk oly közkedvelt rántást, és az ezzel készült főzelékeket. Lisztes habarást is csak nagyon ritkán alkalmaznak. A mártásokat inkább tejszínnel sűrítik, a zöldséget pedig párolva, vagy maximun enyhén grillezve adják a húsétel mellé. Számtalan olyan zöldség van, amelyet a hagyományos - főleg burgonyára épülő - magyar konyhai receptúra nem is ismer: brokkoli, kínai kel, édes kömény - hogy csak néhányat említsek.

2.)    Sokkal kevesebb húst fogyasztanak a mediterrán népek, a húsfajták és az elkészítési módok is mások. Sertéshús alig-alig kerül az asztalra, sőt marhahús is ritkán. Elsősorban szárnyasok és halak elkészítésében jeleskednek. Kevés zsiradékon megfuttatva, rendkívül változatosan, zöld fűszerekkel ízesítve. A panírozás, szalonnával burkolás szinte ismeretlen az otthoni konyhákban. Az éttermek étlapjain is maximum a Wiener schnitzel, azaz a bécsi szelet szerepel, mint a mi magyar rántott húsunk megfelelője, de az is borjúhúsból készül és nem sertésből. S bármilyen húst is használnak, az mindig sovány, zsírrétegtől mentes.

3.)    Zsiradék. Főzéshez szinte kizárólag növényi eredetű zsiradékot használnak. Maximum a vaj jelenik meg egyes húsételeknél, vagy a zöldség köreteknél. Ez nem csupán abból adódik, hogy ezek az országok bizony elég gazdag olivatermő helyek, hanem abból is, hogy a növényi olajok telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. Ezek pedig kétszeresen is egészségesek. Egyrészt nem rontják a szervezet koleszterin szintjét, másrészt még fogyasztanak is, hiszen segítenek lebontani a szervezetben lerakodott zsírpárnákat. S ez gyakorlatilag minden növényi olajra igaz, nem csupán az olíva olajra. A napraforgó és a repce olajat, vagy a csonthájas gyümölcsök (dió, mandula, mogyoró) olajait éppoly előszeretettel használják főzéshez is, salátákhoz is.

4.)    Egy-egy étkezés összetétele, gyakorisága. A magára valamit is adó francia, olasz, vagy spanyol soha nem hagyja ki a reggelit. Még ha az nem is áll másból, mint egy gyümölcsléből, péksüteményből, kis vajjal megkenve, dzsemmel a tetején és egy-két bögre tejes kávéból, kakaóból, vagy teából. Soha nem hagyja ki az ebédet. Ami lehetőleg minimum 3 fogás: előételnek valamilyen saláta, főételként egy szelet hús, mellé sok zöldséggel, és egy desszert, ami vagy egy gyümölcssaláta, vagy édesség, amiben szintén általában van gyümölcs. Ha nem tudják megtenni, hogy egy sarki "kifőzdébe" beüljenek ebédelni, akkor náluk is gyakran egy-egy szendvics az ebéd. Ezekben azonban a felvágottak, sonkák mellett rengeteg zöldség is van! S a szendvics után is dukál valami desszert: gyümölcs, vagy édesség. Sok családban náluk is a főétkezés a vacsora, ami viszont általában 5 fogás! Előételnek valamilyen salátaszerű (akár csak egy kis reszelt sárgarépa pici olivával és borcettel bekeverve), leves, főétel, desszert és sajt! A főétel lehet akár csak egy szelet hús, zöldséggel pl. a franciáknál. Érdekesség, hogy az olaszok otthon a tésztát a leves után meleg előételként fogyasztják általában!

5.)    Mennyiségek. Mivel egy-egy étkezés több fogásból áll, így azok kis adagok. Nem egyfélével akarnak jól lakni, hanem a fogásokkal, s így az étkezés változatossága és ezáltal egészséges összetétele is megvalósítható.

Ezeket az étkezési szokásokat nálunk még az "ínyencek", kiváltságosok, gazdagok privilégiumának tartják - elsősorban azért mert drágának tartják. Azonban csupán három dolgot gondoljanak végig:

1.)   Ha egy-egy fogásból kisebb mennyisséget készítünk, akkor az alapanyag beszerzése nem feltétlenül kerül többe.

2.)   Az egészség megőrzése nem ér meg több pénzt? S ha a helytelen táplálkozás miatt egészségügyi gondjaik támadnak mennyibe kerül majd az orvos és a gyógyszerek?

3.)   A felesleges kilók leadására mennyit költenek? Nem egyszerűbb el se hízni, s azt a pénzt inkább a folyamatosan egészséges táplálkozásra fordítani?

Nem irigyelni kell tehát, hogy milyen csinosak, fittek, egészségesek a francia, olasz, spanyol nők és férfiak, hanem fordítsuk meg mi is étkezési szokásainkat! A mindennapokban vegyük át a klímának megfelelő táplálkozást, és a különleges alkalmakra hagyjuk meg a régi, hagyományos magyar konyha remekeit!

Megjegyzem, a franciák is ezt teszik. Hiszen évszázadokkal korábban náluk is sokkal kalóriadúsabb fogások kerültek az asztalra. Pl. a miénkhez hasonló gazdag húsleves, velős csonttal (pot au feu), vagy a hurkák és kolbászok. Ezek a fogások még most is fellelhetők a régiók konyhájában, az éttermek étlapjain, ahol ők is csak alkalomszerűen fogyasztják.