1843. június 8-án, a vas megyei Gasztonyban született Széll Kálmán magyar politikus, a dualizmus korának  pénzügyminisztere és miniszterelnöke. Politikai pályáját apjától örökölte, aki Vas megyében az alispáni, majd főispáni tisztet is betöltötte, emellett pedig országgyűlési képviselő is volt. Iskoláit Szombathelyen és Sopronban kezdte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett jogi tanulmányokat, diplomáját 1866-ban vette át.

Deák Ferenc tanácsára pénzügyi tanulmányokba kezdett, és hamarosan az ország legelismertebb pénzügyi szaktekintélyévé vált. 1875 márciusában a Szabadelvű Párt színeiben pénzügyminiszter lett, majd Tisza Kálmán kormányában töltötte be ezt a posztot, melynek legnagyobb sikerét a bankjegykibocsátást végző Osztrák-Magyar Bank létrehozása jelentette.

Miután a berlini kongresszus értelmében a Monarchia megszállta Boszniát, Széll Kálmán 1878 októberében távozott pozíciójából, és főleg a gazdasági és a kulturális szférában tevékenykedett, többek között a Dunántúli Közmívelődési Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Az 1897-ben kirobbanó politikai válság miatt tért vissza a politikai életbe, miután Bánffy Dezső miniszterelnök és az ellenzék között elmérgesedett a viszony. Ferenc József Széll Kálmánt bízta meg a krízis megoldásával, amit 1899. február 26-ai miniszterelnöki kinevezése után – a „törvény, jog, igazság” hármas jelszavával – sikeresen végre is hajtott. A kormányfői és belügyminiszteri feladatokat egyszerre ellátó Széll Kálmán négyéves ciklusa alatt rendezte Fiume belső helyzetét, rendelkezés született az alsóbb közigazgatási szintek vezetőinek képzéséről, illetve a képviselők összeférhetetlenségéről is. A magyar miniszterelnök sikerét hozták az 1902-es tárgyalások is, melyek végén, december 31-én a Koerber-kormánnyal újabb gazdasági kiegyezést hozott tető alá. (Forrás: rubicon.hu; szka.hu)

A Magyar Posta szintén október elsején jelentette meg az Országház Vadász- és Delegációs terméről készült kisívét. Erről itt találsz értékes információkat.