Christopher G. Beevers a Texasi Egyetem munkatársa két kutatásban kilencvenegy 18 és 35 év közötti modellt és ugyanennyi más foglalkozású embert vizsgált. Kérdései az elégedettségre, a boldogságra és a testi egészségre irányultak.

Bár a modellek a vizsgálat alapján fizikailag nagyjából ugyanolyan egészségesek, mint a többi megkérdezett, pszichikailag sokkal kevésbé stabilak. Sokkal bizalmatlanabbak, sokkal érzékenyebbek, érzelmesebbek, képtelenek megfelelni önmaguknak, és jóval excentrikusabbak, mint átlagos foglalkozású társaik.

Mindemellett pedig ugyanannyira szégyenlősek, és legalább annyira vágynak a figyelemre, mint a többiek. Hogy ezekért a különbségekért a csillogó foglalkozás felelős-e, vagy hogy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező emberek választják-e ezt a szakmát, Beevers nem tudta megállapítani.

A kutatás rámutatott azonban, hogy a modellszakmában kevesebb az életével elégedett ember. Sok lányra jellemző, hogy a hétköznapokban képtelen egyedül cselekedni, hiszen a kifutón, vagy a kamera előtt egészen fiatal korától kezdve pontos utasításokat kapott, amiket követett is.

A szépségükön kívül azonban más tulajdonságaikra nem igen van szükség, az intelligenciájukat, saját karakterüket alig-alig használják. Viszont folyamatosan úton vannak, ezért nem tudnak komoly kötődéseket kialakítani, szinte csak felületes kapcsolataik vannak.