A hegtetoválásokat kétféleképpen készítik: metszéssel, valamint égetéssel. A metszéssel készült alakzatoknál a formát a bőr eltávolításával érik el: az előre felrajzolt területről gyakorlatilag lenyúzzák a hámréteget. Az így létrejött heg elszíneződik, majd a regenerálódás során alakul ki a végleges minta. Az égetést egy felhevített acéllap segítségével végzik. A heg - gyógyulás után - kidudorodik.
Hegtetoválást különböző afrikai törzsek és az új-zélandi maorik régóta készítenek. Hasonló mintákat Óceánia más részein is szívesen alkalmaznak. A hegtetoválás mai formája a '80-as években fejlődött ki az Egyesült Államokban, onnan terjedt át Európába.
A WEBBeteg bőrgyógyásza azt javasolja a hegtetoválásra vállalkozóknak, hogy ne végeztessék el a beavatkozást vállra, mellkasra, nyakra csináltatni, mert ezeken a helyeken általában sokkal rosszabb a sebgyógyulás, és a tervezett mintázatot jóval meghaladó, torz kép lehet a végeredmény.
ImplantátumokVan egy másik, kevésbé ismert testdíszítő művészet, mikor különböző alakú, titánötvözet, orvosi acél, szilikonalapú polimer implantátumokat ültetnek a bőr alá. Ez az eljárás hordoz magában veszélyt, a beültetett ékszer körül a szövet begyulladhat, olyankor az implantátumot el kell távolítani.
Festék és antibiotikumos szemmosó kombinációját a szemgolyóba juttatják, a művelet után a szemfehérje az adott színben pompázik.
Extrém testkultúra
Van, hogy eltávolítanak az adott szövetből egy darabot, mondjuk szív alakban.
Van, mikor nem eltávolítanak, hanem hozzáadnak a módosítani kívánt testrészhez. Így jön létre a Gyűrűk Urában látott tünde-fül.
Léteznek úgynevezett transzdermális, azaz a bőrön keresztüli implantátumok. Itt is fennáll a gyulladás veszélye.
Fontos a sterilitás!
