Egyre nyilvánvalóbbá válik a szakértők számára is, hogy a mostani járvány legyűrése a közegészségügyi intézkedések és a távolságtartási szabályok szigorú betartása mellett azon múlik majd igazán, hogy milyen gyorsan és mennyire pontosan tudjuk majd beazonosítani a fertőzötteket, és azok kapcsolatait.
Vagyis a kontaktok mielőbbi megállapítása, és a potenciális fertőzöttek elkülönítése elsődleges feladat lesz; és ebben segít az informatika, pontosabban azok a high-tech cégek, melyek az okostelefonokra telepíthető rendszereket fejlesztik. Azokat, melyek révén nyomon követhetők és így azonnal kiszűrhetők a vírusfertőzöttek kontaktjai.
A nyilvánvaló előnyök mellett azonban számos adatbiztonsági kérdést is felvetnek ezek a megoldások, olyanokat, melyek alapvetően befolyásolják magánéletünk intimitását - írja Financial Times.
Talán nem véletlen, hogy az Apple és a Google már a múlt héten, éppen a frissiben jelentkező aggodalmak miatt komolyan elkezdett a kérdéssel foglalkozni; hogyan lehet rendkívül hatékony az általuk kifejlesztett nyomkövető rendszer úgy, hogy egyszersmind nem csorbítja érdemben a magánéletünket sem.
A rivális technológiai cégek pontosan két hete jelentették be, hogy megpróbálkoznak egy olyan rendszer fejlesztésével, amely figyelmezteti majd az egészségügyi hatóságokat a koronavírussal fertőzött személyek kapcsolatairól az okostelefonokra letelepített applikációk segítségével.
Ez az alkalmazás nagyban hozzásegíthet ahhoz, hogy a gazdaságot újra lehessen indítani, a személyes kapcsolatok pedig újra lehessen építeni. Ez a kettő pedig valójában szoros összefüggésben van egymással.
A rendszer korai verzióját már a jövő héten le is tudnák tesztelni; a tervezett megoldás szerint a friss adatok és információk azonnal az egészségügyi hatóságok tudomására jutnának anélkül, hogy a magánélet és a személyes adatok biztonsága bármiben is sérülne.
A változások között talán az egyik leglényegesebb, hogy a telefonok Bluetooth-jeleket kibocsátó rendszerét úgy módosítják a fejlesztők, hogy ezzel megakadályozzák a hekkerek számára az információkhoz való hozzáférést, de egyéb biztonsági elemeket is be fognak építeni, éppen azért, hogy a keletkező szenzitív adatok csak azokhoz jussanak el, akiket azok valóban megilletnek.
Kérdés persze, hogy az alkalmazást hányan töltik majd le, hiszen a rendszer hatékonysága a használók számosságán múlik, ugyanakkor a személyes szabadság sérelme nélkül senki nem kényszeríthető arra, hogy töltse le az alkalmazást. Az önkéntesség elve itt is életbevágóan fontos.
A fejlesztés valójában egyfajta teszt is, márpedig annak a tesztje, hogy a Szilícium-völgy érdemben hozzájárulhat-e a válság elleni küzdelemhez anélkül, hogy veszélybe sodorná a felhasználói adatokat, vagy, hogy a polgárokat megfigyelni kívánó kormányok vissza tudnának élni a fejlesztések eredményeivel.
