Létezik egy sport, ami tánc és harcművészet határán áll. Ezt a küzdősportok terén egyedi vonást közel 300 évre visszatekintő múltja teszi érthetővé: a capoeira ugyanis a Brazíliába deportál, afrikai rabszolgák illegális önvédelmi módszere volt. 

A küzdősportok mindegyike látványos, de egyiknek sincs olyan "folyékony" ritmusa, és ezáltal tánc jellege, mint a dél-amerikai eredetű capoeria-nak. Hajdanán, amikor a mára sporttá avanzsált harcmodor megszületett, 2 millió rabszolga védte az életét ennek a küzdősportnak a fogásaival, viszont az edzéseket az elnyomó portugál földesurak vigyázó szemei miatt álcázni kellett. Így lett a capoeria egy ártatlan táncnak tűnő halálos fegyver.

Brazíliában annyira elterjedt, hogy veszélyessé vált az államra nézve, így évekre betiltották. Csupán 1932 óta létezik legálisan, mint sportág, sikere viszont azóta töretlen, és a világ szinte minden pontján rengeteg hódolója akad.

A capoeria-ban vegyesen keveredik az afrikai bennszülöttek és a dél-amerikai indiánok kultúrája. Ez mind a ritmus, mind a mozdulatok terén tetten érhető. A "táncot" mindig ütős hangszerek kíséretében lejtik, és a lépések, elhajlások kitalálásához gyakran a természetben őshonos vadállatok adták az inspirációt.  

Az alapmozgást a felsőtest előre-hátra dőlő pozíciója, az arcot védő, felemelt karok és a lábak folyamatos mozgása alkotja. Ebből a kiinduló helyzetből válnak ki a rúgások, az ütések és a fordulások.

Aki ennek a sportágnak az edzéseit választja a konditeremben töltött hosszú órák helyett, az számítson rá, hogy minden izomkötegére alapos munka vár. De ez az izzasztó fizikai munka zenei kísérettel, társaságban, az afro-brazil kultúra körében zajlik, így a szórakozás garantált!