"Az elmúlt hetek támadásai ellenére is szilárd maradt az elhatározásom és nem változott az ok sem, amelyért elvállaltam a kormányszóvivői feladatot: a magam lehetőségeivel is támogatni akarom a kormánykoalíció reformjait - egy jobb, erősebb és igazságosabb Magyarország felépítését. A jelenlegei helyzetben azonban úgy ítélem meg, hogy azzal segítek a leginkább, ha a kormányszóvivői felkéréstől elállok. Támogatás és segítség akartam lenni ebben a munkában, nem pedig teher, illetve ürügy újabb pártpolitikai támadásokhoz.
Kormányszóvivőnek lenni a szakma csúcsa - ez önmagában is elegendő magyarázat volna arra, miért vállaltam a megtisztelő felkérést. A főszerepet mégis az játszotta a döntésemben, hogy szerettem volna a drukkolásnál, a passzív támogatásnál többet tenni Magyarország sikeréért.
Az első pillanattól kezdve tisztában voltam azzal, hogy kiállásom, nyílt támogatásom a kormánykoalíció reformpolitikája mellett csak addig a pillanatig lehet érték, valódi hozzájárulás, amíg a személyem, illetve a részvételem ebben a hatalmas feladatban többet segít, mint árt a hiteles tájékoztatás, a döntések elmagyarázása, és egy új Magyarország-kép bemutatása terén.
Segítség akarok lenni, nem teher - ez volt a magamnak állított követelmény a kormányszóvivői felkérés elfogadásakor.
Ezzel együtt számítottam támadásokra. Elsősorban a jó néhány éve készült fotóim miatt, amelyeket ma is ártatlan és ártalmatlan, kétszeres édesanyaként is vállalható, ízléses fotóknak tartok, még ha időközben be is láttam: épp eléggé előzmény- és folytatás nélküli kirándulás volt ez a fotózás a számomra ahhoz, hogy az életem akkor se lenne szegényebb, ha történetesen soha nem került volna sor e képek elkészítésére.
Számoltam azzal is, hogy férjem korábbi üzleti kapcsolatai szintén felkeltik majd a sajtó érdeklődését. Váratlanul ért azonban az, hogy az ország politikai megosztottsága mára a tények elismerését és tiszteletben tartását is felülírja. A férjemet ért támadások során ugyanis nem a valósággal, hanem egy hamis látszattal kellett, vagy kellett volna hadakoznom. A sajtó bizonyos orgánumai azt a hamis látszatot igyekeztek kelteni, hogy az elmúlt hetek során gyakran idézett ügyekben a férjem cégei - és ezáltal a férjem - ellen folytak eljárások. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy ezekben az ügyekben, a monogrammal jelölt személyeknek nem a férjemmel közös vállalkozásai esetében indult, vagy van folyamatban eljárás, azaz: a sajtó által idézett ügyekben a férjem nem érintett, a bűnözőként emlegetett személyekkel sem személyes, sem üzleti kapcsolatban nem áll. Mindez azonban nem akadályozta meg a sajtó egy részét abban, hogy személyével sőt, legújabb fejleményként már az én személyemmel kapcsolatban is burkoltan, vagy kevésbé burkoltan mégis maffiavádat sejtessen - nyilvánvalóan nem mentesen bizonyos politikai megfontolásoktól.
A szüleimet ért igaztalan támadások mellett legjobban a blogom egy félmondata kapcsán kitört vihar viselt meg. Nem véletlen, hogy ez a támadás fájt a legjobban: ez volt ugyanis az egyetlen, amelyet jogosnak éreztem, első perctől kezdve értettem és egyet is értettem a kritikusok felháborodásával. Akik személyesen ismernek, tudják rólam, hogy ez a rosszul megfogalmazott mondat velem, a világlátásommal és mindazzal ellentétes, amiben hiszek, és amiért dolgozni szándékozom, vállaljak bármilyen feladatot is a jövőben.
Mégsem magánszempontok miatt döntöttem úgy, hogy visszalépek a kormányszóvivői poszttól: a fenti támadások bár megviseltek, önmagukban mégsem tántorítottak volna el. Nem kívánok azonban újabb kommunikációs front, a tarthatatlan pártpolitikai adok-kapok folytatásának ürügye lenni a radikális ellenzék számára.
Hiszek abban, hogy ebben a helyzetben ez a helyes döntés.
Amiatt pedig, hogy Magyarországon ma túl gyakran kell a kisebbik rossz mellett dönteni, nem az én szégyenem, hanem azoké, akik e döntést saját győzelmükként ünneplik majd."
Demcsák Zsuzsa
