A cikk felfedi a sokkoló valóságot a fiúgyerekeket érintő szexuális visszaéléshullámról, melyet már korábban is gyanítottak, ám valódi bizonyíték kevés állt rendelkezésre. Neil Andersson és Ari Ho-Foster, a johannesburgi CIET munkatársai 2002. végén végezték vizsgálatukat 1200 iskolában. Andersson szerint a cél a szexuális erőszak jelenlétének felmérése volt az iskoláskorú fiúk körében.
A kutatók jelentős különbséget találtak az ország különböző régiói közt. A gazdaságilag leggyengébb tartományban, Limpopóban a legmagasabb az erőszakos közösülések aránya, míg a legfejlettebb Nyugat-Foki területen a legalacsonyabb. A vidék és a város közt is találtak különbséget a gyakoriságban és az elkövető személyét illetően is. A fiúk 28 százaléka vallotta, hogy a tanára, vagy valaki más, nem családtag volt az elkövető. Másik 28 százalék állította, hogy iskolatársa kényszerítette, 20 százalékot egy tanár, további 18 százalékot pedig egy felnőtt családtag használt ki.
A szerzők figyelmeztetnek, hogy a jelenség súlyos következményekkel, a szexuális visszaélések még szélesebb körben való terjedésével járhat, hiszen ismert, hogy az ilyen bűntettek áldozatai maguk is könnyen elkövetőkké válhatnak. Tízből egy iskolásfiú vallotta be, hogy kényszerített már valaki mást közösülésre. Arra is kitértek, hogy egészen 2007-ig a fiúgyermekek közösülésre való kényszerítése nem számított erőszaknak, és üdvözölték a törvényi változtatást, mely szerintük az első, ám korántsem a végső lépés az erőszak megfékezése érdekében. A gyermekek elleni erőszakot már csak a HIV/AIDS előfordulásának csökkentése miatt is komolyan kell venni.
Forrás: www.medipress.hu
