Egyes szakértők szerint a piercing, a hegtetoválás és a tetoválás kimerítik az autoagresszivitás fogalmát, vagyis az elfojtott agressziónak a saját test ellen fordított megnyilvánulásai - míg hívei szerint az önkifejezés, az egyedi megkülönböztetés eszköze. De tekintsünk vissza az időben, hogy eljussunk a testékesítés eme fajtáinak gyökereihez.

A primitív népek ősi testékszereinek nemcsak díszítő funkciója volt, hanem kifejezte az egyén rangját, szerepét, vagy egy közösségbe való tartozását. A legelső ékszerek növényi és állati nyersanyagokból készültek, ezeket követték a sárgarézből és nemesfémből megmunkáltak. A természetes, készen talált alapanyagokat (csigák, kagylók) véséssel, karcolással tették még szebbé.

A piercing megtalálható ázsiai, afrikai és ausztráliai népeknél; észak- és dél-amerikai indiánoknál egyaránt.

A csádi sara törzsek vagy az etióp surmák például átlyukasztják a kislányok alsó ajkát, egy kis gallyat fűznek át rajta, amit egyre hosszabb darabok követnek egészen a házasságig, mikorra az ajkuk már teljesen kitágult. A tányérajak a törzs férfi tagjai számára kifejezetten vonzó. Egy másik fajta piercing a mali peul törzsnél alkalmazott füllyukasztás, mely során a fülkagylót teljes íve mentén apró ezüstgyűrűkkel vagy pedig hatalmas aranyfüggőkkel díszítik. A függők a csábítás és a gazdagság jelképei.

A mi kultúránkban egyre terjedő testékszerek anyaga szövetbarát orvosi fém, titán, vagy anyagában színezett nióbium. Elkészítésüknél fontos szempont, hogy az ékszer bőr alatti részei egyforma vastagságúak legyenek, így jobban belesimulnak a testbe.

A test ékesítésének még különösebb módja a hegtetoválás.
A bőrön halszálkával, tüskével később késsel, pengével apró metszéseket ejtettek így hozva létre hegeket. Az afrikai törzsekben dívó szokás különböző formákban jelenik meg: egyeseknél mély forradások díszítik az arcot, míg másutt kiduzzadó hegekkel dekorálják a felsőtestet vagy a végtagokat. A férfiak és nők körében egyaránt alkalmazott hegtetoválás szintén jelzi a törzsi hovatartozást. A felnőtté válási szertartásoknak is gyakran része a hegtetoválási szeánsz.

Egy hegtetoválás elkészítésekor akár 1000-1500 néhány milliméteres vágást is ejtenek a bőrön, ami akár literes vérveszteséggel is járhat. Nem ritka, hogy az eljárás eszméletvesztéshez vezet. A sebeket ezután olyan kenőccsel kezelik, amely elnyújtott gyulladást okoz, hogy széles heg maradjon a gyógyulást követően. Elgondolni is rossz, hogy mind a bizarr eljárás, mind a gyógyulás mekkora fájdalommal járhat és milyen nagy a fertőzés veszélye.

Úgy látszik nemcsak manapság és nemcsak mifelénk kell a szépségért megszenvedni...