Nagymamája nyilatkozata szerint "Kritikus állapotban van, most már veszélyes önmagára és a társaira is. Persze nagyon meghízott újra, mert szedetik benn vele a gyógyszereket, de semmit nem mozog.

Nagyon szeretnénk egy olyan, pszichiátriai betegeket gondozó intézetbe átvitetni, ahol legalább sétálhatna, mozoghatna. De sajnos állandóan zsákutcába futunk, mert senki nem segít nekünk, hogy ezt valahogyan elintézzük. Borzalmas nekem így látnom az unokámat! .... egy zárt osztályon, magába roskadva ült egész nap. Úgy tűnik, teljesen megszűnt számára a külvilág..."

Van remény a felépülésre? Kép: Pixabay

BB Évi életútjával kapcsolatban  könnyen kialakulhat az az elképzelés az olvasóban, hogy a pszichiátrián mindent megtettek érte. És úgy látszik, senkinek nem tűnik fel egy alapvető logikátlanság.

A pszichiátriákon – ahol a mentális zavarok valódi okát bevallottan nem ismerik – valójában nem történik más, mint hogy a kellemetlen mentális megnyilvánulásokat kémiai szerekkel kendőzik el.

E tudatmódosító szerek ideig-óráig sikeresen elnyomják a tüneteket, ám semmit nem tesznek azért, hogy a személy állapotát okozó eredeti probléma megoldást nyerjen – ha pedig hozzávesszük a rengeteg, sokszor egészen ijesztő testi és lelki mellékhatást, az eredmény pusztító lehet az egyén számára. Ha valaki gyógykezelést kap, attól az állapotának javulnia kéne, Évi állapota pedig az évek alatt folyamatosan rosszabbodott, a pszichiátriai kezelések ellenére – vagy éppen azok miatt? A pszichiátriai kezelések hatékonyságával kapcsolatban az utóbbi években egyre több kétely merül fel, nem csupán társadalmi, de szakmai körökben is – ami sok szempontból magyarázatot adhat a BB Évivel történtekre is.

Azon túl, hogy több vezető magyar pszichiáter is elismerte már a manapság használatos pszichiátriai kezelések végső soron eredménytelen mivoltát, a Szakmai Kollégium Pszichiátria és Pszichoterápia Tagozatának 2011 szeptemberi állásfoglalása is beszédesen fogalmaz: „A tudomány jelen állásában nem rendelkezünk a pszichiátriában olyan vizsgálati eszközzel, amelynek segítségével pszichiátriai diagnózist meg lehetne állapítani, mint például vérnyomásméréssel a hipertóniát , vagy a vércukor mérésével a cukorbetegséget.”

A magyar pszichiátria egyik nagy alakja, a néhány éve elhunyt Dr. Buda Béla szintén kritikusan fogalmazott: „az agy mélyreható megismerése ellenére nem találják a főbb betegségformák egyértelmű patológiáját . … Viszont tény, hogy a diagnózisok vitathatók, nem validak , és az idők folyamán szembetűnően és zavaróan idomultak a gyógyszeripari kínálatokhoz.”

Csoda ezek után, hogy BB Évi élete a rengeteg pszichiátriai kezelés mellett teljesen tönkrement? Várhat még bárki bármilyen csodát a további kezelésektől? Van még bármi reménye a felépülésre? A pszichiátrián biztosan nincs – ott csak a további pusztulás és végül a halál vár rá.

Pedig a világ több pontján működtettek már sikerrel olyan elmegyógyintézeteket, ahol kényszer nélkül, tudatmódosító szerek nélkül, valódi törődéssel szép sikereket értek el a mentálisan zavart emberek kezelése terén. Sajnálatos, hogy Magyarországon ilyen nem működik, és az egyetlen alternatíva a pszichiátriai eredménytelen kezelései – pedig egy valódi gyógyulást nyújtó intézmény reményt jelenthetne nem csak BB Évi, de számos sorstársa számára is.